Miről szól a vers, mit sugaltat?

Leginkább a kilátástalanság, a halálfélelem van a középpontban, de az utolsó versszakban megjelenik a nosztalgia is.

Azt írja hogy sajnálja hogy nincs Isten, talán leginkább a halálról szól a vers.

Az szegények sorsáról.

Az első versszakban kifejti, hogy a nincstelenség elől csak azért nem menekül az öngyilkossagba, mert fél a haláltól. És ebben a kiélezett élethelyzetben közelebb kerül az önismerethez.

A második verszakban azon sajnálkozik, hogy nincs Isten, vagy valamilyen felsőbb hatalom, aki megbünteti azokat, akik a nincstelenségért felelnek. Pl. a rossz gazdasági helyzet miatt a politikai vezetőket.

3.

Szamárhoz hasonlítja azokat, akik a nehéz helyzetüket némán tűrik.

4.

és a fiatalokhoz, vagy a jólétben élőkhöz, akik élettapasztalat híján még nem tanulták meg mily nyomorult is lehet az élet a társadalom peremére szorult embereknek.

Nincs mit ennie, de így is él, és fél, hogy mi lesz így vele, kilátástalan, hogy hogyan lehetne jobb a sora. (1)

Főleg, hogy hitét valamennyire elvesztette (valamennyire még tűri) Istenben, mert engedi, hogy mások ne segítsenek.

Aztán az addigiakat kicsit mintha felülírná - az első két versszakot - meg a múltat. Belátja, hogy nem jól tette , hogy büszke volt arra, ami neki jutott, hogy nem jól megy a sora, szegény - "csak a csökönyös szamár

büszke, amikor szaggatja az ostor".

Mindezt, mert rájön, hogy ez semmivel se különb, mint aki mással henceg, eredménnyel, vagy szerencsével - "meg a gyermek, kit dícsér a tanár

és otthon édes meggybefőttet kóstol".