Aki sorkatonai szolgálatot teljesített, az miért van meggyőződve arról, hogy ő különb meg keményebb, mint aki nem volt katona?

Ez egy kötött rendszer volt. Parancsok folyamatosan, amiket szó nélkül végre kellett hajtani, illetve a bezártság. Na meg a régiek szivatták az újakat. A mai világban már kevés ember tolerálja ezeket a dolgokat. Nem kell messzire menni, a suliban nem tisztelik a tanárokat. Ha most megy valaki katonának, sokkal emberközpontúbb a kiképzés, sokkal “lazább”, mint 20-30 éve. De így is rengetegen besokallnak. Nem viselik el a szabályokat. Én azt mondom, hogy, aki 30 éve volt katona, az keményebb dolgokon ment át, mint a mostaniak. Ráadásul össze kellett tartaniuk, ezért összekovácsolódtak. Akik ezeken átmenetek, jó élménynek élték meg, meg azért az idő is megszépíti a dolgokat. És mondhatják azt, hogy “igen, én ezt megcsináltam” , mert valóban nem bírná azt a világot sok mai fiatal (tisztelet a kivételnek).

Ezt “külső” szemlélőként mondom, úgy hogy én ugyan sorkatona nem voltam, de dolgoztam velük, és azóta is benne vagyok, látom az emberek hozzáállását, és a kiképzési rendszer változását.

Tipikus öreg szindróma: elmesélik, hogy abban az elavult, primitív rendszerben mennyit szívtak és próbálják megmagyarázni, hogy ez az egyébként teljesen fölösleges szenvedés többé tette őket, mint akiket ettől megkíméltek.

Fiatalok körében ugyanezt játsszák azok, akik egy szar, de szigorú intézményben tanultak. A tudásuk nem lett több, mint annak, akit ettől megkíméltek, dehát valahogy igazolni kell, hogy az ócska oktatás és az inkompetens tanerő okozta elvesztegetett idő és energia jelent valami érdemi többletet.

Ugyanezt csinálja a gyerekgyárosok egy része, a fizikai munkások egy része és így tovább.

Önigazolás.

30+ évvel a katonaság után már senki nem keményebb, ha meg az, akkor már rég nem a katonaságtól. Amúgy eszembe se jut évekig a katonaság, csak ha eszembe juttatják, ahogy most Te, tehát nem is szoktam beszélni róla, kocsmába pedig egyáltalán nem járok.

Nem vette el a kedvemet, nagyon jó volt minden szempontból. 52 évesen is úgy gondolom, hogy kár lett volna kihagyni, és ma is szívesen bevonulnék akár egy évre. Persze voltak olyanok is, akik nehezen viselték, de az elenyésző kisebbség volt.