Miért ilyen szigorúak az elvárások egy 30 éves emberrel szemben?

Tanulság: ne foglalkozz az elvárásokkal. Az más, ha te is vágysz rá, de csak azért, mert nyomatják...

Szokd meg és tanuld meg figyelmen kívül hagyni...

20 éves korom körül nyaggattak, hogy miért nincs még barátom.

Még a nagy szerelemre vágytam, ami persze nem volt sehol, de már rágták a fülemet, hogy mikor lesz már gyerekem (pl. az anyám)

Amikor lett kapcsolatom, mikor lesz már gyerekünk, miért nem akarok gyereket?

Amikor lett gyerekünk, mikor lesz már testvére?

Később is mindig tudni fogják, mit kéne csinálnod/érezned. Ha majd 40 évesen újra szerelmes leszel, csak annyi bökkenővel, hogy már családosak lesztek, akkor is mindig mindenki tudni fogja, mi a helyes.

Mondjuk így aztán tényleg nem a saját életét éli az ember.

Nem az a gond, ezek mind nagyszerű dolgok, én sem bántam meg soha, hogy lett gyerekem. Csak ezek nem csettintésre jönnek és nem akkor, amikor az ember pont szeretné vagy amikor alkalmas.

Felsoroltál hármat. Legyen stabil munkahelyed, feleséged, gyerekeid.

Aztán 1 sorral lejjebb meg azt írod, hogy ebből a háromból csak a ház van meg, pedig az ott sem volt a felsorolásban...:D

Az ilyen emberekkel rövidre kell zárni a beszélgetést. Egész nyugodtan ecsetelheted, hogy te nem kívánsz rabszolgasorban, a zasszony' mellett kerülgetni a visongó kölköket. Éled a szabad emberek boldog életét minden gond és teher nélkül.

Tudod mit? Szépen elkezded sorolni, mennyi mindenre van lehetőséged, amire egy házas-gyerekes embernek nincs. Hamar megpukkadnak majd.

Illetve nehogy azt hidd, hogy akkora érték. A házasságok nagyrésze válás, egy másik része meg csendben rohad belülről. Megcsalások, elhagyások. Véget nem érő jogi, anyagi és lelki perpatvar. A gyerek meg egy másik téma, de maradjunk annyiban, hogy aki annyira akar, az is csendben megbánja, ha rájön mennyire bekorlátozza.

Miért tartasz ott 30 évesen, hogy ezeket ennyire magadra veszed? Nem más seggét kell nyalni, hanem önazonosnak lenni és ennek megfelelően cselekedni. Ha te családot akarsz, azt ne kend másra, ha annyira kell, majd teszel érte. De ha nem, akkor mit számít, hogy valaki erőltet egy olyan dologra, ami neked semleges vagy egyenesen taszít?

Én soha nem akarok gyereket, a terhesség gondolatától is vakarózok. Mióta eljegyzés volt nálunk, folyamatosan ezzel kapcsolatban kérdezgetnek és én is érzek némi ellenszenvet, csak épp leszarom. Van épp elég eredményem, amik mellett inkább kudarcnak érezném, ha most ki kellene hordanom egy gyereket például.

Ha te nem vagy elégedett a saját életeddel, tegyél érte, de én személy szerint nem tartom eredménynek azt, hogy összeállsz valakivel és gyereket nemzetek. Ez egy jó dolog, de nagyjából annyira nagy eredmény, mint jó parkolóhelyet találni, ahol nem lépsz sárba. Már elnézést kérek attól, aki eddig erre volt büszke (és nem a kapcsolata vagy a nevelése minőségére).

Mindenki úgy éli az életét, ahogy neki jólesik és az a fontos, hogy neki jólessen. Nem kell mindenkinek családbolondnak vagy munkamániásnak lenni, mindenki úgy szarja magát össze a 30-tól, mintha az élete vége lenne, pedig van még majdnem kétszer annyi időd értelmes dolgokat csinálni. És akkor is mi van, ha nem csinálsz értelmes dolgokat? Kit izgat, amíg nem zavarsz sok vizet? Én ambiciózus vagyok, de nem versengő, más versengő és engem akar rúgdosni, hogy versengjek vele, de nem fogok, mert nem tölt el jó érzéssel. Ha téged az sem tölt el jó érzéssel, amit én csinálok ambicióból, nem kell csinálnod, nem leszel semmivel kevesebb, unalmas más a bréméregetés és a buta emberek játékszere.

Élvezd, hogy élsz, ne pazarold el, de ne is akarj mindenbe belekapni, hogy hozd a statisztikát mások szemében.

Apámnak volt háza, felesége, családja 30 évesen, mégis egy borzalmas ember, akire a legkevésbé se akarjon senki hasonlítani.

Ezt én se értem. Nekem meg van stabil jó munkahelyem, van párom, minket meg folyamatosan a gyerekkel csesztetnek, hiába mondtuk el kismilliószor, hogy NEM lesz, se most, se később.

Igazából én mostanra már szimplán csak süketnek tettetem magam ilyenkor, úgy teszek mintha nem hallottam volna a kérdést, és másról kezdek beszélni. Pl:

- na, és mikor lesz unoka?

- hú, most láttátok milyen jó sorozat jött ki xy főszereplésével?

Eleinte ilyenkor belekötöttek, hogy kérdeztek valamit, de úgy tűnik kezd leesni nekik hogy mi van, és nem erőltetik. :D

Úgy vannak vele hogy ez az élet rendje, akkor "jó" ha a gyerek ezt a listát pipálgatja szép sorjában. Minden más kudarc az ő szemszögükből.

Amúgy hogy van házad stabil munkahely nélkül? Nekünk kettőnknek két stabil munkahelye van, és totál kilátástalan hogy valaha lehessen házunk. :DD