Mennyi órabérért vállalnál el egy olyan munkát ahol az lenne a dolgod hogy ülsz egy szobában napi 8 órát és vársz de nem csinálhatsz semmit csak az alap szükségleteket. (Evés, ivás orrfujás, wc, de aludnod otthon kell.)?

Volt részem hasonlóban, kínszenvedés volt.

Semennyiért nem vállalnám.

Semennyiért

Bárhova megyek, könyv van nálam, mert pontosan tudom magamról, hogy 2 percnél többet képtelen vagyok várni

Hát nekem nagyon kell az elgondolkozási idő, ha nincs meg, akkor feszült leszek illetve az agyam kiköveteli és elgondolkozom olyankor, amikor nagyon nem kellene.

Viszont egy random szobában, 8 órán keresztül nekem se menne.

Egy vonaton, ablak mellett ülve, a külvilágot zenével kizárva, gyaloglás közben, járkálás közben, általában háttérzajként zenével én még 2-3 órán át is elszórakoztatom saját magamat a gondolataimmal. De 8 óra, random szobába bezárva sok lenne.

7

A betegség miatt részvét és jobbulást!

De hogy tud monoton lenni? Nekem a betegséget leszámítva ez lenne az álom, ellennék egész nap az érdeklődési köreimben olvasgatással, kisebb részt kreatív hobbikkal.

(nem a 7-es vagyok)

Az első néhány napban még élvezhető, kipiheni magát az ember, és valljuk be, néha mindenkire ráfér pár nap nyugi

De utána részben az állandó "haszontalan lét" az, amit az ember elun, hogy semmivel nem járul hozzá semmihez, illetve nagyobb részben a külső ingerek hiánya. Nézhetsz akármennyi filmet, olvashatsz akármennyi könyvet, kreatívkodhatsz akármennyit, külső inger nem ér azon kívül, hogy nagyvárosban esetleg az ablakod alatt kezdenek el éjszaka kiabálni (egyébként van, hogy már ez is üdítő tud lenni)

Valaki megkérdezi (telefonon), milyen volt a napod, ugyanaz rá a válasz mindig, nem tudsz újat mondani, mert nem ért újdonság