Normális az, ha valakit huzamosabb betegsége miatt elhagyja a párja?

Ha szerencsétlen küzd a gyógyulásért, akkor szemétsêgnek érezném elhagyni. Támogatnám amíg csak lehet.

Én csak olyan esetben tudnám elképzelni hogy elhagyjam ,ha mondjuk kap egy olyan durva agyvérzést hogy meg sem ismer többé. Akkor már tulajdonképpen nem is őt hagynám el.

Hát ez szerintem függ attól, hogy milyen jellegű betegség. Esetleg pszichés probléma, egy depresszió vagy más betegség nagyon megterhelő lehet a másik félnek. Vagy olyan betegség, ami miatt mondjuk nem lehet szexelni, akkor a kapcsolat egy nagyon fontos pillére lesz oda. Vagy olyan, ami miatt lehetetlenné válik minden program és közös élmény, mert ágyhozkötött a beteg fél?

Vagy valami szenvedélybetegség, aminek a következményei családokat ronbolnak szét?

A másik befolyásoló tényező, hogy az embernek milyen életszakaszában jön ez a kihívás? Illetve a kapcsolat milyen komolyságú? A házastársadat, vagy évtizedes élettársadat nem hagyod el ilyenkor. Egy alakulóban lévő kapcsolat viszont rámehet.

Szóval így általánosságban nem lehet megmondani, hogy normális e.

esetleg valami közelebbi konkrétum?

élethosszig tartó tartós betegség?

Mármint normális, mielőtt valaki félreérti

#8

Szerintem meg önzés és cserbenhagyás ez.

Akik ilyet tesznek azok általában fordított esetben fel vannak háborodva hogy de szenny a párja hogy elhagyta.