Mi lehet a bajom?19l

Egész életemben nem bírtam elviselni, ha valaki megérint, pláne ha szó nélkül teszi. Holott nem voltam soha szexuális zaklatás áldozata.

Konkrétan elkap a hányinger a legtöbb esetben, ha valakivel fizikai kontaktust létesítek. És tök mindegy, hogy a családtagjaim puszilnak meg, vagy ovis koromban igazgatja rajtam valaki a ruhát, vagy csak oda kell adnom valamit valaki kezébe, és véletlenül megérintem. Amit különösen utálok az az, amikor anyu(akivel egyébként is rossz a kapcsolatom) elkezdi igazgatni rajtam a ruhát, holott pont a tükör előtt állok és igazítanám meg, vagy csak bármi szituáció van, hogy lehet pont nem vettem észre, de magamnak is meg tudnám igazítani, de ahelyett, hogy szólna inkább random minden előrejelzés nélkül elkezdi igazgatni rajtam. Holott százszor elmondam, hogy ne csinálja ezt, de csak megsértődik, amúgy meg mintha a falnak beszélnék... Attól meg külön futkos a hátamon a hideg gyerekkorom óta, hogy ha ki van a derekam, akár véletlen, akár készakarva, ha valaki (régebben óvónő, vagy csak családtagok) random megsimítja minden szó nélkül. És mostanában ez a felhúznak az érintések szituáció egyre rosszabb. Suliba órán, ha ki vagyok hívva a táblához, egy nyamvadt krétát nem tudok anélkül átvenni a tanár kezéből, hogy ne érezném magam stresszesen. Konkrétan fentebb megy a pulzusom, pedig még az sincs, hogy lámpalázam lenne, és igazából a tömeg előtti beszéddel lenne bajom.

Érintések téren az öleléssel nincs bajom, de csak ha nem váratlan, és szemből, illetve ha számítok arra, hogy fizikai kontaktus lesz, mert mondjuk tömeg van a buszon, vagy pl a krétás eset, akkor kicsit kevésbé készít ki. De amikor valami váratlan, vagy hátulról jön, akkor az borzasztó. A családi puszilkodás meg nincs olyan, hogy ne viselne rosszul, de eltűröm mert sértődés lenne belőle.... De anyu ruhaigazgatásos mániája.... Na az is olyan, hogy minden körülmények közt idegesít. Mondjuk, ha más csinálná, is ugyanúgy bosszantana, anno akkor is idegesített, ha az óvónő csinálta pl, de kisiskolás korom óta hál istennek senkinek nem jut eszébe anyun kívül az ilyesmi.

És amúgy fura, mert nem vagyok finnyás, tehát nem a baktériumok miatt nem szeretem az embereket megérinteni. Ilyen tisztaságmánia nincs jelen nálam.

Illetve ami még mások szerint fura lehet nálam, az az, hogy sosem tartom normálisan a szemkontaktust, olyan, mintha nem a másik szemébe, hanem a szemére néznék, hamar elkapom a tekintetem, stb. Meg szeretem sorba rendezni a cuccaimat, és felbosszant, ha valamiért nem úgy vannak, ahogy én szeretem.