Az unokatestvéremnek sokkal könnyebb élete van mint nekem, irigy vagyok rá. Elítélendő ez?

Anyukám egyedül nevelt minket a testvéremmel, elég szűkösen éltünk. Középiskolákban a nyarakat màr végig dolgoztam, főiskola mellett pedig szinte végig egész éven. De így se tudtam magamnak megvenni egy-egy vágyott drágább cipőt, ruhát.

Mostanra már csak-csak meg van minden, bár nem vagyunk kőgazdagok, de fiatalon nagyon sokat kellett spórolni, lemondani.

Az unokatestvérem 25 éves, egyes gyerek, a szülők nem váltak el. Nem szupergazdag család, de egy fokkal jobbmódúak. A lánynak ott nem kell dolgoznia, az egyetemen lakást kapott, amiben egyedül él, egyik nyáron kimehetett 2 hónapra Máltára nyelvet tanulni. Stb.

Fesztiválok, bulik, kávézgatás drága helyeken a barátnőkkel, síelés, szép ruhák, kis autó, hogy ne kelljen vonatoznia.

Idén februárban otthagyta az egyetemen, nem szerette, nem neki való volt, bár csinálgatta. Szülei mondták neki, hogy oké, akkor kezdjen másba.

Nem kérkedik azzal, amije van, de mint közeli rokon, látom. Es úgy tűnik, hogy hàlás is a szüleinek, szereti őket nagyon. Tudja, hogy nekik köszönhet mindent.

Ahogy írtam, mostanra már nekem is megvan minden, amit szerettem volna (nem nagy dolog, saját kislakás, normális munkahely), de valahol mégis irigységgel nézem, hogy másnak mennyivel könnyebb, egyszerűbb elindulnia, mennyivel szebben, tartalmasabban telik a fiatalság, pusztán csak azért, mert a szülőknek van pénze erre.

Van más is, aki így érez? Nagyon elítélendő ez az irigység?