Szerintetek akinek nehéz barátokat szereznie, annak előbb-utóbb a kapcsolat kialakítás is nehéz lesz?

Barátkozni lehet a munkahelyen is, nekem a barátkozás könnyen megy, de a pasiknak nem jövök be. Meg barátkozást illetően általában mindenki a saját nemével barátkozik, nekem is könnyebb nőként más nőkkel barátkozni, egyszerűbb, ezzel nincs gondom, de fiúkkal, férfiakkal is tudok barátkozni, csak az a gond, hogy ők is csak barátként tekintenek rám.

De nem csoda, nem vagyok egy szépség, sem csábos, flörtölő típus.

Hát ez egy érdekes kérdés. Vagyis megközelítés kérdése inkább.

Kérdés, hogy valaki hogyan tekint a párjára. Nekem volt olyan párom, akivel szerintem soha életemben nem barátkoztam volna össze, ha azonos nemű (kb mindenről máshogyan gondolkoztunk), csak működött a kémia és a szex. Tönkre is ment viszonylag hamar. Ebből azt a tanulságot szűrtem le, hogy kb először össze kell barátkozni valakivel (nem mélyebben, csak hogy látszódjon, hogy megvannak a közös témák stb), aztán érdemes tényleg belevágni. Nem véletlen a mondás, hogy az a jó házasság, ahol házastárs és legjobb barát egyben valaki.

Szóval ha valaki egy izgalmas, tartalmas kapcsolatot akar, akkor muszáj közben a barátjának is lenni a másiknak. Ha csicskát, lábtörlőt, szexpartnert stb keres valaki, akkor ahhoz más kompetenciák is jók a barátkozási képességeken kívül.