Mivé lesz így a világ?

Egy olyan szörnyű jelenetnek voltam ma a szemtanúja, ami nagyon árulkodó arról a világról, amiben élünk: A Fővám téren egy kávézó teraszán egy ilyen 70 év körüli, élénk vörösre festett ajkakkal rendelkező nő kora délután itta a kávéját, de azt látni kellet volna mindenkinek, hogy a vastagon rúzsos szájával csücsörítve szürcsölte a kávét, és ilyen rikító szőkére volt festve a haja, és a csipkés harisnyás combját jól kitette, éppen nem látszott ki a bugyija a bőr(!!!) miniszoknyája alól. És akkor ott volt a székéhez kötve az a jojózó szemű, öklöm nagyságú kutyája. És akkor még így vigyorogva tette-vette magát az a nő...

Tehát egy világban, ahol az emberek ennyire nem tudnak méltósággal megöregedni, viselni a kort, ennyire szégyentelenek, ennyire szemérmetlenül felvállalják az önkifejezésükkel, hogy soha az életben nem dolgoztak egy napot sem, egy ilyen világban miben lehet reménykedni?

Én faluról jövök, nálunk 40 év feletti nőt nem láttok rövid szoknyában, de még feszülős farmerben sem. Nálunk mindenki keményen dolgozik, és már senkinek nincs energiája és kedve vénemberként a napon ücsörögve kávézni!