Nem keresett szakmákat tanulókra miért dühös a társadalom?

Én közgazdászként végeztem, van rám kereslet, ráadásul jól is fizet, de meg kell, hogy mondjam...

Ha csak a bölcsész/fotós és a nővér lett volna a választási lehetőség, akkor én is lettem volna inkább bölcsész.

Igen is, mindenki megérdemli, hogy legalább 3-4 évet rá tudjon szánni arra, ami igazán érdekli. Sosem lennék nővér. Bármennyire is fontosak lennének, én nem bírnám ép ésszel a sok beteg, akár haldokló ember szenvedését végignézni, ráadásul ahogy mondod, 16 óra nagyon kevés pénzért, és ha véletlenül elrontanak valamit, akár csak egy apróságot is, az is életekbe kerülhet. Így hatalmas felelősség a semmiért.

Szerintem nem lehet hibáztatni az embereket azért, amiért nem vesznek óriási felelősséget a nyakukba fillérekért, hanem választanak olyat, ami a kiskori álmuk. Ha azt nézed, 12 évig olyan dolgokat is tanulsz, amelyek nem érdekelnek, sőt utálod őket. Nekem például a tesióráktól voltak rémálmaim, mert nem voltam valami ügyes, és gyakran kinevettek, kigúnyoltak miatta. Az meg nagyon kevés embernek adatik meg, hogy tényleg olyan munkája legyen, aminek minden részét imádja. Akkor kinek fáj, hogy 3-4 évig azt csinálod, amit tényleg szeretsz?

#15

Igazad van. En is igy lettem orvos. Retard.

Azért dühös, mert kell valami ok, amiért felsőbbrendűsködhet az ember. Ha már semmivel nem különb a másiknál, akkor talál magának valamit, ami miatt annak érezheti magát.

Például ott volt a kollégiumi csoportvezetőm. Van több diplomája, tanárként folyamatosan képzi magát, de ha ő elkezdi sorolni, hogy mivel különb más kollégáknál, akkor nem ezeket sorolja, hanem azt, hogy ő nem csak sima töri tanár, hanem történész is, és ezért ő sokkal jobban tudná tanítani a törit, mint az aki tankönyv alaptjan, a suliban tanította az osztályunknak a törit. Az meg full mellékes, hogy középiskolában a tankönyv alapján kell tanítani, mert érettségin az kell, ahogy az is mellékes, hogy saját bevallása szerint ő miért is ne alapon csinálta meg a tanári diplomát párhuzamosan a történészi mellett, amúgy meg soha nem akart tanár lenni, csak történészként 160 helyről utasították el a jelentkezését anno...

Komolyan, ez csak arról szól, hogy egy csomó kisebbségi komplexusos illető kinéz egy réteget/esetleg konkrét személyt, akit feltétlenül le kell nézni, hogy ő sajátmagát jobbnak érezze.

Egyébként nálunk ilyen családon belül is volt, unokabátyám valamilyem mérnöknek tanult egyetemen(nem tudom konkrétan, mert csak felszíni jópofizás szinten tartjuk a kapcsolatot az anyák kedvéért), elkezdett egyetem mellett dolgozni, annyira előtérbe került a munka, hogy egyetemen megcsúszott, aztán nem fejezte be, végül másik, egyébként hasonló szakba kezdett szintén munka mellett, és le is diplomázott. Anyám viszont ha nekem emlegeti az unokatestóm, akkor mindig lenézéssel teszi, hogy áh, félbehagyta az egyetemet, mert bukdácsolt, mekkor a szégyen. Az meg full irreleváns, hogy unokabátyám még így is sokkal jobban keresett, mint anyám, meg az is full irreleváns, hogy azóta végül csak meglett a diploma. Az meg külön vicces, hogy anyám ezt a kritikát nagy megbotránkozásai közepette úgy fogalmazta meg, hogy neki van egy szakmája és ennyi, általános iskola hatodiktól felfelé meg többnyire kettes tanuló volt, és le se érettségizett. És mielőtt valaki nekemesene, hogy lenézem az anyámat, nem erről van szó. Ezt a "keresek valakit/valakiket, akiket leszóljatok, hogy többnek érezzem magam" mentalitást nézem le.