Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Van, aki - hozzám hasonlóan -...

Van, aki - hozzám hasonlóan - úgy érzi, hogy nem tudja magát mások előtt egy vitás helyzetben megvédeni?

Figyelt kérdés

Gyakran megesik velem, hogy leblokkolok, nem tudok visszaszólni, nem tudom megvédeni magam, félek a következményektől..


Valahol azt érzem, hogy mindez talán ez még az iskolás korszakból maradt bennem. Volt mindig bennem egy feszültség, mikor beléptem az iskolába, vajon milyen napom lesz, hogy vészelem az adott napot. Kollégiumban is az első idő nem volt könnyű, úgy 3.-ikra lett jobb. (Akkoriban még komoly hierarchia-rendszer volt a koliban, amíg valaki újnak, "szecskának" számított).

Azt képzelem, ha visszaszólok, vagy nem úgy cselekszem, mint várják, akkor abból bajom lesz, megütöm a bokám a való életben is. Ma is volt egy vitás helyzetem és egyszerűen leblokkoltam, a vitapartner 1 perc alatt "kihúzta a szőnyeget" alólam.

Szégyellem magam így, 44 éves, egyetemet végzett férfiként, úgy érzem ez a múltban elszenvedett traumák miatt alakult nálam ez így. Nagyon rossz érzés, hogy nem tudok védekezni. Utólag már eszembe jut, miket kellett volna mondanom, de akkor, ott, az adott szituációban nem megy egyszerűen...nem tudok saját magam mellett kiállni...


Köszönöm nagyon a válaszokat!


44/F



2022. aug. 9. 17:29
 1/6 anonim ***** válasza:
Feltételezem, hogy az iskolában a legkisebb visszaszólásért is öten álltak beléd és utána még napokig szapultak. Egy felnőtt vitában viszont (általában) csak egy vitapartnered van. Ugyanakkor, miközben te felnőttként veszel részt egy egyenrangú vitában, a tudatalattid egy kiközösített diák sorsától retteg. Vizsgáld meg magadban, hogy (véleményed szerint) a körülötted lévők képesek lennének e ugyanarra a kegyetlenségre, amit gyerekként megtapasztaltál. 90% hogy a mostani környezezed nem tenne veled olyan szörnyűségeket. Ha mégis, még akkor is van egy fontos különbség a gyerekkorodhoz képest: most sokkal könnyebben ki tudsz szállni a mérgező környezetből. Gyerekként az iskola bezárt, nem szabadulhattál. Most a te döntésed hol dolgozol, kikkel laksz.
2022. aug. 9. 19:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 A kérdező kommentje:

Köszönöm szépen a válaszod!


Szerencsére az osztálytársaim vagy a kollégiumi szobatársak részéről nem ért atrocitás, jó kapcsolatom volt velük, inkább felsőbb évfolyamból fordult elő verbális incidens időnként, de tettlegesség nem fordult elő.

Illetve a kollégiumi nevelők között volt egy, aki pikkelt rám valamiért, pedig tisztelettudó voltam Vele, elérte, hogy egy ideig nem lehettem kollégista olyanért, amit nem követtem el (Később, mikor már elballagtam, tudomásomra jutott, hogy azt a nevelőt kirúgták). Úgy előttem van az egész fegyelmi tárgyalás, mintha tegnap lett volna, pedig 1993 őszén történt, tehát már 29 éve...

2022. aug. 9. 19:22
 3/6 A kérdező kommentje:
Amit lefelejtettem, akkor, annak idején anno úgy éreztem telesen magam, mint Nyilas Misi a "Légy jó mindhaláligban".
2022. aug. 9. 19:25
 4/6 anonim ***** válasza:
Szívesen. Bár nem találtam el a szituációt, remélem hasznos volt. Őszintén kívánom hogy sikerüljön magad mögött hagyni a rossz élményeket
2022. aug. 9. 19:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 A kérdező kommentje:

Köszönöm!


Igyekszem, bár nem mindig könnyű, pl. a mai napnak még nagyon a hatása alatt vagyok, de próbálok túllépni rajta.

2022. aug. 9. 19:46
 6/6 anonim ***** válasza:

Szerintem az 1-es kb általános iskolára gondolt, hogy olyasmi történt, hogy ki akartál állni magadért, a másiknak vagy a többieknek ez nem tetszett, és megfenyegettek vagy megvertek. De ez nem is biztos, hogy osztálytársakkal szembe történt, lehetett akár felnőtt is, esetleg szülő vagy valaki más. Lehet korábban történt és nem is emlékszel rá. Általában, mikor nem vagy vitás helyzetben, biztonságban tudod magad érezni? Vagy van benned egy örökös feszültség, egy veszély érzet ami mindig minden körülmények között jelen van? Ha így van, akkor az elmédnek valamikor ez a valami traumatikus volt. Én is pont ugyanebbe a cipőbe vagyok, de nekem más problémáim is vannak. Engem egész kiskorom óta elhanyagoltak a szüleim, és magamba voltam zárkózva már akkor. Annyira nem voltam tisztába az érzéseimmel, hogy annak az okára, hogy miért nem merek kiállni magamért..., arra, hogy félek a következményektől, hogy bántani fognak, csak az elmúlt néhány hónapban jöttem rá! 31 vagyok. Terápiára lenne szükséged, pont mint nekem. Ez a félelem alacsony önbizalommal, magabiztossággal és önértékeléssel társul. Az első lépés, hogy az önbizalmat helyre kell állítani, mert ha helyre kerül, megváltozik a kisugárzásod egy hasonló helyzetben, és máris eltörpül a félelem, ami azt eredményezi, hogy ha pl mondjuk azt mondja az illető, hogy adj neki 1000 forintot, te tudod, hogy te dolgoztál meg keményen érte,

a normális önértékelésedből kifolyólag nem fogod hagyni, hogy veszíts, automatikusan magabiztosan azt fogod tudni mondani, hogy dolgoztál érte, dolgozzon ő is. Ha ezek a dolgok a helyükre kerülnek, megváltozik a kisugárzásod, nem félelmet fogsz neki sugározni, hanem azt adod át neki, hogy nem érdemes próbálkozzon mert úgyse fog sikerrel járni, próbálkozzon máshol. Ha látja hogy magabiztosan kiállsz magadért, nem fog merni fenyegetőzni vagy bántani, mert tudat alatt az játszódik le benne, hogy mivel nem félsz, azt jelenti, hogy egész biztosan megvannak a módszereid arra, hogy később kicsináld ha bánt. Remélem segítettem belelátni kicsit a dologba :)

2022. szept. 17. 03:08
Hasznos számodra ez a válasz?

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!