Nyugaton élő magyarok! Milyen az életetek ott? Jobb vagy rosszabb, mint itthon volt? Nem bántátok meg, hogy kimentetek? Mennyire fogadtak be benneteket? Melyik országban éltek és mióta? Ja és mennyit éreztek most a válságból?

Édesapám 10 éve költözött ki Németországba (nyilván ahogy tudott, hazalátogatott) anyukám pedig 6 éve, a bíztatásomra követte.

Sokkal jobb életet élnek azóta, és nem bánták meg egy percig sem, hogy elmentek innen. Az árak emelkedését minimális szinten megérzik, de ha elromlana az összes háztartási kis és nagygép egyszerre, az sem okozna gondot nekik, mert szerencsére van olyan jó fizetésük, és megtakarításuk, hogy még aznap vegyenek újakat.

Itthon erről álmodni sem mertek.

Kisebb koromban (90-es évek vége, 2000 évek eleje) több munkahelyen is dolgoztak, hogy mindent meg tudjanak adni nekem, és ne kelljen nélkülöznünk.

Apukám szakmája CNC-esztergályos, itthon sem keresett rosszul vele, de ott lényegesen jobban keres.

Befogadással kapcsolatban: Az elején döcögősen ment, mivel nem beszélték annyira jól a nyelvet, de szerencsére ez mára megváltozott, és barátaik is vannak szép számmal.

A férjemmel pedig arra a döntésre jutottunk mi is, hogy itt az ideje utánuk menni, november végén költözünk egy hozzájuk közeli nagyobb városba, mivel február közepén jön nálunk a baba, és szeretnénk megadni mindent a fiunknak, amit itt esetleg nem tudnánk. Amikor májusban teherbeestem még nem éreztem ennyire rossznak a helyzetet, de azóta lefolyt nem kevés víz a Dunán…

Szerencsére a párom már talált is munkát odakint, viszont itt még van jó pár elintézni valónk, de minden egyes nappal egyre jobban várjuk, hogy végre indulhassunk.

Mi 2008 óta élünk Angliában .

A legjobb döntésünk volt!

Nyugodt az életünk. Nem terzezünk visszamenni.