Titeket nem idegesít ez a dolog a Youtube nézőkkel kapcsolatban?

A történet összetettebb, több tudati szintje és rétege van.

Nem minden tartalomgyártó elég felnőtt, művelt, tájékozott, tapasztalt hozzá, hogy képes legyen különbséget tenni értékes, jól kivitelezett, nem tolakodó reklám és egyszerű pénzlehúzás között. Sok esetben eleve tapasztalatlan gyerekeket, üzlethez és egyéb dolgokhoz nem értő fiatal felnőtteket találnak meg reklám ajánlatokkal. Olyanokat, akik még alap szinten sem értenek az üzlethez, nemhogy komolyabban.

A másik oldalon viszont általában az üzlethez nagyon is értő, a saját érdekeiket kimondottan jól védő, másokkal viszont cseppet sem törődő telhetetlen gazemberek állnak, akik kimondottan élvezik, hogy tapasztalatlan kölykökkel üzletelnek és kihasználhatják a naivitásukat. Így aztán sok esetben már eleve olyanok a szponzorok elvárásai, hogy azokat jó érzésű ember nem fogadná el. Csakhogy sok esetben ezek a tartalomgyártók még nem kiforrott személyiségű kiforrott emberek, hanem a hírnévtől és a hirtelen jött üzleti lehetőségektől megrészegült tinik. Sok esetben még akkor is, ha a koruk esetleg nem feltétlenül ezt mutatja.

Sok márka mindent is akar cserébe a pénzéért. Nem érik be csak annyival, hogy valahogyan megjelennek. Volt szerencsém olyan szponzorációs szerződéseket olvasni, ahol jóval több volt a kikötés, hogy a tartalomgyártónak mit nem szabad, mint a szám, amennyit fizetni akartak érte. Én nem is fogadtam el ezt az ajánlatot. De mások, akiknek ezzel nem volt semmi gondja, azok igen. És amíg van trágya, lesznek legyek is.

A márkák előszeretettel követelnek maximális beleszólást a tartalomba, megjelenés előtti jóváhagyást, ha valamit kihagynak, vagy máshogy kerül bele, akkor már nem hagyják megjelenni, vagy nem fizetik ki, sőt akár még téged fognak beperelni szerződésszegésért és a végén még te fizethetsz azért, ha nem akarod teljesíteni, amiben megállapodtatok.

Sok alkotó azért fektet bele annyi időt és energiát, mert élvezik, szívből csinálják. Viszont, ha soha nem fog megtérülni nekik, akkor ennek előbb-utóbb vége fog szakadni. Mert egyre több és nagyobb áldozatot igényel az embertől, hogy másoknak tartalmat gyártson. Pláne jót és értékeset. Amibe fokozottan nehezebb fogyasztható, nem zavaró módon beleszőni a reklámot. Ha megteszed, az a minőség rovására megy és akár a követőid is elfordulhatnak tőled. Ha viszont nem teszed meg, akkor nem éri meg anyagilag és egy idő után választhatsz, hogy sok-sok év után is még mindig akarod-e csinálni csak a lelkesedés miatt, csak mert élvezed, vagy inkább hagyod a fenébe és töltöd az időd olyasmivel, ami jobban megtérül. Mert amíg valaki fiatal, szingli, egyedül él, a szülők eltartják, ez a hobbija, sok a szabadideje, stb. addig könnyű minden időd tartalomgyártásra fordítani.

De ha már évek óta csinálod és már mindent elértél a pénzen kívül, amit lehetett, egyre kevésbé fog motiválni, hogy megtérülés nélkül tovább csináld. Főleg, ha közben a számlákat már neked kell állni és egyre magasabbak a kiadások, amiket másból kell előteremtened. Pláne, ha egyre fogy a szabadidőd és egyre jobban meg kell nézned, hogy mennyit szánsz belőle tartalomgyártásra minden más rovására. Mert minden időt, amit tartalomgyártásra fordítasz, azt a saját szórakozásodtól, párkapcsolatodtól, barátoktól, családtól, vagy bármi mástól veszed el. Amiket egyre jobban el kéne hozzá hanyagolnod, hogy az egyre kevesebb szabadidődből akár csak a korábbi mennyiségű, nemhogy még több időd jusson a tartalomgyártásra. Arra a tartalomgyártásra, ami akár még sok év munkáját befektetve sem térül meg, ha nincs belőle bevételed.

És egy ponton minden tartalomgyártó életében eljön, hogy meg kell hozni a döntést. Vagy képes megélni a tartalomgyártásból és ez lesz a főállása, hogy minden másra maradhasson szabadideje a munkaidőn kívül. Vagy a tartalomgyártásnak háttérbe kell szorulnia, mert ha valami másból kénytelen megélni, akkor a videók csak egy a többi hobbi mellett - és akkor ez szükségszerűen egyre kevesebb időt és energiát kaphat az életéből.

Aztán a nézők panaszkodhatnak, hogy milyen kár érte, hogy már nem csinálja. Sőt talán még ő is sajnálni fogja. De mit számít? És kit érdekel? Ha nem volt fenntartható, akkor miért csinálná tovább?

Én pont azért nem indítottam el soha a csatornámat, mert nem látom semmi értelmét üzletileg. Megtérülés nélkül viszont egyszerűen nem éri meg az időt és energiát.

Több sikeres és népszerű blogom is volt már, a közönségük ma is aktív és egészen biztos vagyok benne, hogy szívesen néznék a videóimat is. Ötleteim, témáim, technikám és tudásom is van hozzá, hogy a YouTube csatorna is működhessen. De mivel a YouTube-on nem hiszem, hogy akár szponzorok, akár a nézők hajlandóak lennének fizetni azért, amit csinálok, így megtérülés hiányában értelmetlen számomra ezzel tölteni az időmet és energiámat.

Inkább bérmunkában másoknak dolgozom a tudásommal és eszközeimmel, akiknek megtérül a tevékenysége és fizetnek érte nekem. A saját témáim meg mennek a fiókba, vagy még csak vázlatot se csinálok róluk, mert minek - de azt reklám mentesen. Lehet neki örülni...