Egyes emberek miért ilyen agresszív módon kampányolnak a szerelem, házasság ellen? Teljesen lenézve a szerelmes embert.

Nem a szerelem és a házasság ellen kampányolunk, hanem a hülyeség ellen és az ellen, hogy felnőtt emberek úgy folyatják maguk alá a nyálukat, mint egy naiv 12 éves. Engem ez irritál, nincs benne semmi szép és lírai, csak egyszerűen nevetséges. És pont ugyanilyen nevetséges az is mikor valaki az ezredik igazinak mutat be. A házasság pedig ideális esetben valóban szerelmen alapul, ellenben egy jogi döntés is. Hogy ne tartsak valakit szánalmasnak, aki a nagy nyáltengerben úszva olyan döntéseket hoz, amivel egy esetleges válás esetén tönkreteszi a saját életét? Jaj meg mikor kifognak maguk mellé egy hűtlen/agresszív férget és mentegetik, hogy mekkora szent és milyen jó ember. 😂😂 És tolnak olyan szar dumákat is, hogy ha igazán szereted elnézed neki ezeket de neked erről fogalmad sincs, mert téged még senki sem szeretett. 😂

Lehet szerelmesnek lenni és házasodni anélkül is, hogy bohócot csinálnátok magatokból és komolyanvehetetlen lenne minden szavatok egy idő után, mert értelmes ember messziről átlátja, amit ti a nagy nyálzásban képtelenek vagytok: a közelgő pofáraesést.

Minden területen van ilyen ember, nem csak a szerelem terén. Valószínűleg az ő hajójuk már elment, vagy nem is volt nekik soha. Fröcsögéssel vezetik le a frusztrációjukat. Nekik nem adatott meg, ezért mást is szeretnének boldogtalannak látni. Kerülni, ignorálni kell őket, hagy játszanak a saját ingoványukban.

Valahol azért sajnálom őket, mert egy jó ugatás, beszólás után azért nézik ők este a plafont, egyedül.

És mielőtt beugatnál: friss házas vagyok és elégedett a magánéletemmel. Lehet ezeket a dolgokat felnőttként megélni és a racionalitás határain belül is örülni neki.

Az igazi meg akkor lesz csak igazi, ha meghaltál. Akkor már nem fog jönni egy másik igaziBB és nem fog a jelenlegi igaziról megváltozni a véleményed. Főleg vicces, mikor huszonéves kis csirák hiszik azt, hogy megtalálták életük szerelmét, akivel együtt sem éltek még. Ez egyszerű józan paraszti ész.

Figyelj,engem nemcsak hogy elhagytak,de hatalmas anyagi veszteséget is okoztak.Lelkiekről most nem beszélek, mert azt nem hiszem,hogy ki tudom heverni.

Soha nem szerettem így senkit,...de ez mindegy.

De ennek ellenére, örülök más boldogságának,bármi is legyen az.Mer nem más tehet a mi nyomorunkról.Nem szabad büntetni másokat azért, mert mi pofára estünk.

Kéretlen tanácsokat pedig főleg nem szabad adni, más kedvét elvenni, elrontani. Nem láthatunk bele más életébe, és egyébként sem biztos,hogy minden úgy van, ahogy a látszat.

1

Egyszóval nálad a pohár mindig félig üres, nem félig tele.

Ilyen borúlátú seggfejt mint te, még barátnak sem akarnék, nem hogy párkapcsolatra. :D

Egyébként meg kérdező, itt is az első kommentelő, ennyit erről. Általában két okuk van. Vagy seg*hülyék, nulla IQ-val, vagy seg*fejek, vagy csak simán depisek.

Nekik mindig lesz egy csoport, akit lehet utálni.

Mert ilyen a magyar társadalom. Érzésekről nem lehet beszélni, mert egyből hülyenek néznek, degradalnak, érvenytelenítenek, kontrollálnak, saját véleményt erőltetnek és személyes sértesnek veszik, ha te nem így gondolkozol.

Mint az 1-es, olyanok mint valami fizetett megsértődők.

Semmit nem képesek úgy hagyni, ahogy az van. Azt sem, ha Jennifer Lopez egy csillogó ruhát viselt a koncertjén. Azt sem, ha leesett egy kismadár a fészekből, ha megtámadtak valakit az utcán. "Há' mér vót ott?"

Undorító, mocskos, szennyezett és agresszív társadalomban élünk. Ezért.

Azért mert különbözőképpen látjuk a világot...

#4

Respekt ezért a hozzászólásért.

Az első kommenttől szabályosan kiráz a hideg. :D Én nem tartok senkit szánalmasnak azért, mert hoz az én értékrendem szerint egy rossz döntést, vagy mert hibázik, vagy mert elvakítják az érzelmei. Emberek vagyunk, színes érzelmi és gondolati világgal, különböző háttérrel, logikátlanságokkal. Pláne nem tudom megérteni, amikor vadidegenekkel szemben tanúsít valaki ilyen hozzáállást, mert akkor aztán pláne nem tudja, hogy a másikban mi zajlik.

Nekem van olyan barátnőm, aki évekig élt egy borzalmasan lenyomó, érzelmileg bántalmazó kapcsolatban, én láttam a lehetőségeit, azt is, hogy saját magát teszi tönkre, de soha még fele ilyen stílust sem engedtem meg magamnak vele szemben, inkább arra koncentráltam, hogy ellensúlyt biztosítsak az akkori párjával szemben, hogy legalább legyen valaki, aki bizonyítja neki azt, hogy igenis értékes. Szerintem amikor valaki ilyen teljes meggyőződéssel csépel másokat az amúgy rá nem kiható döntéseik miatt, az szimplán dagonyázik a felsőbbrendűségének tudatában, csak azt felejti el, hogy egy olyan versenyben "győz", ahol a versenyzők nem egy pályán vannak.

Én házasságpárti vagyok, és én is rosszul vagyok az ilyenektől.

A legtöbb ember egyébként tényleg alkalmatlan a házasságra: nincsenek valódi érzéseik, csak a külsőségekre és/vagy a pénzre utaznak, nem képesek elköteleződni és fűvel-fával csalják a másikat. Így tényleg felesleges megházasodni, ezt csak aláírni tudom.