Aki átverhető, azt át is kell verni?

Nem tudom jobban elképzelni, minthogy élete lehetőségét hagyná ki az az ember, aki egy átverhetőt nem ver át, s ezzel nem szerez egy kis mellékest. Totál lúzernek érezné magát, igaz?

Egy betegség miatt sajnos fiatalon felejtek. De mára már elég durván. Emellett szétszórt is vagyok, na meg naiv. Optimális lúzer kombináció. Na, ilyen helyzetben kért tőlem kölcsön egy ismerős 20 ezer Ft-ot. Sajnos nem írtam fel, ha már visszaadta volna, mert azt tudom, hogy eszemben sem volt, így másból kell következtetnem rá. Az adott napon, amit állít, ő nincs benne nekem a híváslistámban, és én sosem törlöm a híváslistámat. Magára a szituációra sem emlékszem, hogy ő visszaadta volna, de az ugyebár semmit sem jelent az én esetemben. Ezért mondani kezdett egy szituációt, ami nekem beugrott, és elmagyaráztam neki, miért nem adhatta aznap vissza.

Erre ő is elbizonytalanodott, és egy másik napot jelölt meg, ami ugyanúgy nincs benne a híváslistámban. Egyre-másra hozta fel a szitukat, amik maguktól nem jutottak volna eszembe, de így, hogy mondta, már igen. Sőt amelyik napot mondta, én azon a napon otthon se voltam (az fel van írva).

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem láttam őt egész októberben (sajnos igen, 1 hónapra is ilyen nehezen emlékszem vissza), erre bedühödött, hogy neki a becsülete többet ér, mint 20 ezer Ft, de nem fogja ideadni, mert már ideadta.

Ezek szerint mégis 20 ezret ér a becsülete, ha nekem van igazam.

A kérdésem az, hogy egy ilyen szitut vétek kihagyni? Vagy hogy gondolkodik a mai társadalom erről?