A boldogok pszichopaták?

#20-nak:

Érdekes. Nem értem, hogy mit értesz a 2-es típusú alatt?

Ha elolvasod a korábbi önjellemzésem (mert az volt), akkor az egyezik a linkedben pszichopata, vagy pszichopata tulajdonságokkal rendelkező emberek leírásával.

"egoista és antiszociális, bűntudat hiánya, mások iránti empátia hiánya"

A "bűnözői hajlam" is stimmel. Eddig összesen 6 év 9 hónap van "mögöttem".

Ismét #20-nak:

Egyébként ismerek egy-két sorstársat, és van még egy érdekes közös tulajdonságunk, amiben eltérünk az átlagtól, és az eddigi írásaimban is láthatsz:

Szégyenérzet, így "szépítés" nélkül vagyunk képesek önmagunkat bemutatni, jellemzően első szám harmadik személyben.

Ugye azt írtad, idézem: "Van megfelelően kialakított empátiánk, tudjuk mi az együttérzés, mert általában a pszichopaták nem pszichopatának születnek. Ez egy idővel kialakuló személyiség."

Ez a 2-es típusú antiszociális személyiségzavarra jellemző, ami azt jelenti, hogy szerzett traumák során alakul ilyenné a személyiség. Ehhez is szükség van genetikai hajlamra, de az agy normálisan fejlődik mindaddig, ameddig a traumák hatására nem lesz többé neurotipikus. Az 1-es típusú pszichopaták már alapból idegfejlődési zavarral születnek és nem tudnak megváltozni.

#23-nak:

Értem, de akkor ez felvet még néhány alapvető dolgot is.

Szerintem ebből az is következik például, hogy az 1-es típus nincs tisztában azzal hogy ő pszichopata, ez viszont "nyitott könyvvé" teszi a 2-es típusú előtt.

A 2-es típus mivel idővel alakul ki, tisztában van vele. Annyira nem ismerem a "ketteseket" hogy általánosíthassak, de konkrétan én, saját magam formáltam ilyenné magam még tinédzser koromban. Kerestem a környezetemhez a hatékony viselkedési formákat, hogy mikor, milyen helyzetben melyik érzelmet mutassam, hogy célra-vezető legyen.

Viszont most megint "belegabalyodtam" az 1-es, és 2-es közötti különbségbe. Ha szerinted én 2-es vagyok, akkor hogy lehet hogy az érzelmek jó részét nem átéreztem hanem megtanultam, és eszközként használtam? Igazából bármikor, bármilyen (mutatott) érzelem közben képes lennék egy pillanat alatt közömbösre váltani, mivel az érzelmek mutatása valójában egy tevékenység a részemről.

Ha van elég önismerete, akkor sejti, ha nem, akkor viszont nem tudja magáról.

A különbség annyi, hogy az 1-es így születik, a 2-es pedig ilyenné válik.

Az érzelemmentesség a skizoidokra jellemző, nem az antiszociálisokra. A szekunder pszichopata picit neurotikusabb és nehezebben tartja vissza a dühét. A primer mondhatni egyáltalán nem érez félelmet, mert a félelemközpontja alulműködik.

#27-nek:

Na, most végképp megkavartál.

Amit mások félelemnek hívnak, az nálam racionális következtetés eredménye. Nem feltétlen teszek olyasmit ami kárt okozhat nekem, de ha a körülmények rákényszerítenek, akkor kikapcsolom a mérlegelést. Ez elvileg "egyes"

Viszont nehezen kontrollálom a dühöt, mivel kellemes érzet. Általában sikerül, de ha egyszer beindulok az öngerjesztésben, akkor képtelen vagyok leállítani. Megoldásként a komolyabb következmények elkerülésére, és mivel segít a lehiggadásban is, ököllel belevágok valamibe kontrollált erővel. Ez rendszerint egy fal, vagy bármi, ami komoly fájdalmat okoz. Volt hogy nem úsztam meg vérzéssel, eltört az egyik ujjam. Ez viszont elvileg "kettes"