Nem mondanám rossznak a memóriám, de borzalmasan rossz vagyok az egzakt információk (nevek, szakszavak, évszámok) megjegyzésében és tiszta hülyének nézek ki, mert ezek híján képtelen vagyok kifejezni magam normálisan. Mit tehetnék?

Ugyanez a gondom nekem is, csak már megszoktam én is meg a környezetem is. 2 diplomám van, tanítok is, de a nevek, évszámok rettentően nehezen mennek. A szakszavak kevésbé problémásak, de gyakran nem jut eszembe egy kifejezés.

Ne stresszelj rajta az a lényeg, ez egy adottság - vagy épp annak hiánya.

Nyugodtan mondd el másoknak, hogy ez neked rettentően rosszul megy. Én már a bemutatkozás után elnézést szoktam kérni hogy valószínűleg nem fogok emlékezni a nevére, mert szörnyen rossz a névmemóriám, a gyerekeim is mondják, szerencse, hogy legalább az ő nevükre emlékszem. Ezen nevetnek és eltesznek abba a rekeszbe, hogy 'nem kell tőle megsértődni ha nem jut eszébe a nevem'.

Segédeszközöket találj ki magadnak amivel túl tudsz lépni ezeken a dolgokon. Én fényképeket szoktam megnézni ha egy kollégám nevét keresem, ahol ott van mindenki neve (tabló féleség). vagy ha beszélni akarok valakivel, előtte rákeresek a nevére a levelezésünkből vagy máshonnan és felírom, mert még menet közben is képes vagyok elfelejteni. Vagy ha beszélgetés közben nem jut eszedbe valaki neve, akkor csak írd körbe, hogy 'aki x feladattal foglalkozik és szőke, magas, ott van a helye az ablaknál... mi is a neve?' stb.

A függvényes esethez hasonlóan máskor is simán írd körbe, vagy rajzold le amire gondolsz és hidd el aki értelmes az meg fog érteni, segít hogy megtaláld a hiányzó kifejezést.

Ha te viccesen kezeled akkor a többiek is normálisan állnak hozzá, mert akkor nem lesz az a kínos szünet, hogy jaj, nem is tudja mit mondjon.

Ha szükséges, nyugodtan hordhatsz magaddal egy kis notesz-félét, benne ilyen szakkifejezésekkel ami munkádban fontos, és ha megszokod mit hol találsz benne, akkor egy fél másodperc alatt megtalálod amikor kell.

de a lényeg, hogy nem baj ha ezt tudják rólad a környezetedben ha te is egyféle állapotként kezeled ami amúgy nem gond a munkádban számodra, csak el kell fogadniuk, mert ez van. Mint a diszlexia vagy a szemüveg szükséglete, netán ha valaki dadog. A lényeg, hogy amúgy legyen jó a munkád, megfelelően jó a teljesítményed és te is hasonlóan viszonyulj másokhoz - te se akadj ki ha nekik valami másban van problémájuk.