Utálok a szüleimmel és a testvéremmel élni mit tegyek?

Kollégium?

Azon kívül sajnálom, én sem találok munkát k*rvaországban.

Senki nem fog tudni okosat mondani, ez egy ilyen élhetetlen ország, ez van.

Én még Bp-n sem találok állást mert oda se kell kezdő.

"Soha nem mehetek el sehova, folyton itt kell rohadni a házban velük együtt. "

Az egy dolog hogy nincs állásod se pénzed, de hogy érted hogy soha nem tudsz menni sehová??

Pórázra vagy kötve annyira, vagy mindig fejedhez vágnak az élet dolgairól ezt azt??

Egy-két órára csak el tudnál menni mondjuk a városba sétálni, természetbe, sportolni valamit, kiszellőztetni magadból a feszültséget. Barátaid sincsenek?

8: Csak kifogásokat találsz mert már megszoktad ezt az életmódot és hiába ki szeretnél törni, egyszerüen nem tudsz mert nincs bátorságod önnállónak lenni, kimenni a nagy betüs életbe.

Ismerek én is ilyen pár embert a környezetemben nőt, pasit és már 40 év felettiek, de még mindig tervezik hogy mit kezdenének az életükkel és a szüleik nyakán ragadtak.

Te rád is ez vár ha nem mozdulsz meg! Szüleid egyszer megöregednek, lebetegednek, meghalnak és te még mindig ott fogsz rohadni egyedül, pénztelenül és lassan 50 évesen, elcseszve egy életet.

Budapest közel van hozzátok, tessék menekülj oda. Minden kezdet nehéz, de el kell kezdened.

Macerás naponta utazni?? Hát macerás lesz, mit gondolsz más talán helikopterrel jár be dolgozni??

Ne légy már lusta kényelmes!

Ha már van állásod, tudsz kicsit tervezni és nem muszáj az országban porosodni, tanulj nyelvet és próbálj szerencsét külföldön.

Más is nehezen kezdte, talán ölébe hullott a szerencse?