Szerintetek az emberekben van empátia a csúnya emberekkel szemben vagy nincs?

Erre szerinted ki fogja azt mondani, hogy "igen!! semmi empátiám nincs a rondák felé, vállalom!" :D

Inkább olvass néhány tanulmányt a külső hatásáról a munkavállalásban kapcsolatokban, barátságokban, stb.

A szép meg a csúnya nem bináris. Vannak átmenetek, lehet valakinek a feje nem szép, a teste jó. Vagy bizonyos tulajdonságai jók, mások annyira nem. Jó a melle, de kócosak a fogai, szép a haja, de kicsit dundi.

Annyira változó, kinek mi vált ki empátiát. Lehet az, hogy pl. az illető hasonlít egy szerettedre, a kedvenc zenekarod pólóját viseli, bármi. Ez annyira egyedi dolog. Sokszor meg sem tudod magyarázni, csak ránézel valakire és jü/rossz érzést vált ki.

Szerintem ez túltolt dolog, mármint a kérdés is, meg amit mögé képzelnek az emberek.

Alapjában véve ha valaki tényleg nem szép, akkor ez köré építi minden kudarcát, legyen az munka, barátság (lásd az 1. válaszolót) de egyébként totál fals megállapítás ez.

A valóságban szignifikánsan k.rvára nem érdekel senkit a külsőd (párkapcsolatot leszámítva), például én nem tudnám neked megmondani, hogy hány kövér/túlsúlyos ember jött velem szemben ma az Intersparban, de az ellentétjét sem tudnám megmondani, hogy hány jó nőt láttam.

Természetesen ahogy már írtam is, a nem szép emberek azt a konklúziót vonják le, hogy ő velük soha nem foglalkozik senki, míg a szépekkel igen, de a valóság az, hogy aki nem szép és súlyos önértékelési problémával szenved, nem fog interakcióba lépni konkrétan senkivel, így pozitív visszacsatolást sem fog kapni, hívhatjuk akár ördögi körnek is.

Természetesen vannak munkakörök, ahol számít a megjelenés, meg vannak munkakörök ahol meg a kommunikációs kézség számít, de én nem gondolnám hogy egy átlagember azért nem talál munkát, mert nem szép.

Nem kell empátiát tanúsítani, mert ugyanolyan ember a nem szép is mint a szép, ha saját magát lentre teszi egy nem létező ranglétrán, akkor igazából mit várunk?

Van.

Az egyik főnököm eléggé csúnya embernek számított még fiatalon is, ellenben nagyon normális, értelmes, rendes pasi volt. a barátnőmnek (kolléga) egyáltalán nem tetszett, mondta is hogy kár hogy olyan csúnya, mert amúgy rendes.

De aztán az együtt végzett munka során nem csak megismerkedtek, de össze is jöttek. A te kérdésed szerint "volt empátia a barátnőmben", mert nem küldte el csak mert csúnya, így volt lehetősége hogy megismerje milyen valójában.

Aztán egy idő után már nem tartotta csúnyának, később meg már kifejezetten tetszett is neki.

Összeházasodtak és 2 gyerekük van azóta.

Ja, mielőtt valaki kitalálja: abszolút nem volt pénze a főnökömnek, se kocsi, se lakás, mindent már közösen szereztek meg együtt. Még igen fiatalok voltunk mind.