Más is van úgy, hogy nem tud mihez kezdeni a gyerekekkel?

Én is így vagyok, de hát az más gyereke. Ha nekem lenne gyerekem én is hülyéskednék, arcokat vágnék meg beszélnék hozzá, így meg kb. annyit tudok mondani hogy "jaj de kis cuki", "olyan aranyos".

Gondolom ha házas ember leszek és lesz gyerekem, akkor majd mint házaspár belerázódunk a gyerekkezelésbe. (Nem mintha már nem készülnék rá).

Úgy gondolom, hogy türelmed nincs a gyerekekhez, - úgy, mint nekem!

Ezért nem lehet senkit ekézni! Ez van!

Nincs gondom a gyerekekkel, de saját soha nem kéne. Nekem pl. bőven elég belőlük pár óra. Amúgy meg fárasztóak és idegesítőek számomra.

De sok olyan helyzet van amikor én sem tudok velük mit kezdeni és , és igazából nincs is kedvem hozzá.

#6

"akkor próbálok játszani meg beszélgetni vele, de olyan idétlennek érzem magam közben"

Nekem ez alapján úgy tűnik hogy nem szereted a gyerekeket.

"Normális ember szereti a gyerekeket."

Tévedés, NINCS olyan ember, aki mindenkit szeret és csak azért a tény miatt, hogy valaki gyerek, még véletlenül sem jelenti azt, hogy automatikusan szeretni kell őket. Van, aki úgy általánosságban nem szereti pl a harsány embereket, vagy a beképzelt embereket és van aki a hisztiző, óbégató, bömbölő, üvöltöző stb gyerekeket nem szereti. Nincs egyikkel sem semmi baj, normális ember érthető módon nem szeret olyan dolgokat/személyeket, amikhez számára negatív tulajdonságok társulnak.