Hogyan emlékeztek vissza 2020. március 11.-ére? Mit csináltatok akkor?

Nem tudom már. Dolgoztam szerintem. Végig nem igazán foglalkoztatott a kovid, be se oltattam magam, a maszkot se nagyon hordtam. Amikor kijárási korlátozás volt, kaptunk papírt, akinek kellett, azt kész. A munka ugyanúgy ment tovább. Egy nagy multinál dolgoztam akkoriban, semmi fennakadás nem volt a termelésben, nem voltak betegácsiban se többen, mint máskor. Úgyhogy nem is nagyon maradt meg ebből az időszakból különösebb emlék.

Érdekes viszont, hogy 2001.09.11-én pontosan tudom, hogy hol voltam, kb 1 méteren belül még azt is megtudnám mutatni, hogy hol álltam éppen, amikor hallotam a hírekben. Pedig az sokkal régebben volt.

Az exemmel - akkor még együtt voltunk - a Westendben kávéztunk, és telefonon néztük meg utána a rendkívüli bejelentést a tetőn. Nagyjából ennyi van meg abból a napból.

Arra emlékszem még élesen, hogy március 16-án reggel 7 körül úszni voltam - ahol arról beszélgettek a dolgozók az uszodában, hogy holnap már nem kell jönni. Ezen akkor meglepődtem, majd délután láttam a hírt, hogy bezáratnak mindent. Egy kávézóban dolgoztam, szabadnapos voltam aznap, de bementem, hogy elköszönhessek a többiektől. Zárás után etmentünk a törzskocsmánkba, ahol senki nem volt, csak mi és az ottani személyzet - szintén teljes létszámmal, bement hozzájuk is mindenki. Kihoztak egy csomó közeli lejáratú piát, hogy ezt meg kell inni. Közeli lejárat alatt ilyen 1-2 hónapot kell érteni. Én naív, néztem, hogy hát nem két hét lesz?

Eltettem emlékbe a karszalagot, amit az uszodában kaptam azon a napon. Az utolsó üveg ciderem éjjel az éjszakain fejeztem be, és elraktam a táskámba, hogy majd, ha leszállok, kidobom - nem dobtam ki, másnap elmostam óvatosan, hogy a címke fenn maradjon, egy darabig vázának használtam, jelenleg egy kis kínais ledsort vezettem bele, és hangulatvilágításként funkcionál. Nekem nagyon megváltoztatta az életutam és a mentalitásom is ez a két év, szóval ez egy ilyen "nem felejtek" gesztus, hogy ezeket nem dobom ki.

Már reggel éreztem, hogy lesz valami... A suliban már innen-onnan infók jöttek a helyzetről, hazamenve du. a TV-t nézzve csak a csodálkozás-döbbenet ment du.

Aznap láttam más témában egy nagyon jó képet, ami azóta is nagy kedvencem.