Van olyan ismerősöd, aki elvárja, hogy mindig te alkalmazkodj hozzá? Ha igen, miben nyilvánul ez meg?

Volt egy ilyen barátnőm. Nem nagyon volt élete, nem dolgozott, esti iskolába járt (középiskola), rajtam kívül egy két haverja volt de velük annyit nem találkozott. Na hát rajtam akart lógni mindig, miközben nekem azért volt életem, én rendesen nappali gimibe jártam, volt párkapcsolatom is, tanulni is kellett, családi programjaim is voltak. De ő akart volna heti többször is talizni, merthogy vele annyi minden történik :D (semmi) és el kell azonnal mesélnie, de csak személyesen lehet. Egy ideig engedtem neki és ha neki vasárnap volt jó akkor én aznap elmentem előbb az akkori barátomtól, így nem is volt együtt egy teljes hétvégénk. Ilyeneket is elvárt, hogy én kísérjem el valahova a világ végére, emiatt jöjjek el előbb a suliból, mintha az olyan könnyen menne egy gimiből. Mindig késett, de tényleg MINDIG, 10 percet minimum de az egy óra se volt meglepő tőle. Aztán ott várok fél órája a helyen, mikor írja, hogy 10 perc múlva odaér az xy helyre menjek én is oda, mert ÚGYIS ERRE MENNÉNK, ami nem volt igaz, hanem nekem fölösleges kitérő volt. Amikor együtt voltunk és éppen nagyon belemerült a beszédbe és mondtam hogy mindjárt jövök elmegyek mosdóba akkor kajak nem akart kiengedni, menjek majd később... O.o Nekem vége lett a sulinak 2kor és neki 3kor kezdődött, aztán mindne héten legalább egyszer megkért, hogy maradjak a városban és addig dumáljunk, majd ír 2-kor hogy a dugó miatt ő 25 percet késik várjam meg... Mindig a forgalomra fogta de én is járok arra amerre ő lakik és mégis mindig időben oda tudok érni... Egyszer fogtam magam hazamentem írtam neki nem várom meg mert k.va éhes vagyok már hazamegyek, persze meg volt sértődve. Szerinte én túl sokat találkoztam a barátommal és elhanyagoltam őt, miközben azért heti egy talink volt, de ez kevés neki és nehogy már a párommal legyek... Ja és amúgy egy órára lakott tőlem de azt elvárta hogy minden buli után hazakísérjem mert ő fél egyedül hajnali 1-kor (nem veszélyes környéken lakott).

Elég gyenge voltam akkoriban, sokáig tűrtem, amúgy lassan tűnt fel, az eleje csak ilyen "hát jó egyszer megkért valamire megteszem neki mégis csak barátnők vagyunk" majd azon kaptam magam hogy miatta szívok rengeteget, ja bárhová mentünk együtt mindig késtünk miatta nagyon kellemetlen volt. Kb két év után lett elegem akkor megmondtam neki mindezeket és megszakítottam vele a barátságot.