Való nekem kapcsolat, ha túl kényelmes vagyok, és ennyire igénylem a szabadságot?
Mindig is vágytam egy normális barátnőre. Most ez végre megadatott, és nagyon szeretem a kedvesem. Viszont egy dolog nagyon hiányzik a szingli létből: a kényelem és az hogy szabadon csinálhassak bármit. Az, hogy reggel bármeddig lustálkodhassak, és hogy este is akkor feküdjek le amikor szeretnék, senki ne noszogasson. Az hogy oda mehessek a haverokkal ahova szeretnék. Az, hogy ne számoljak be mindenről, hogy mikor mit csinálok. Az hogy azt csináljak a szabadidőmbe amit szeretnék.
Illetve, hogy kicsit megint több idő legyen magamra. És ez most lehet elég szemét kijelentés lesz, de hogy ne halljak mindennap panaszkodást valamire, mivel én egyáltalán nem vagyok panaszkodós típus, és ez nekem nagyon fura. Nekem is sok problémám van, de nem engedem ki egyből őket. Annyiszor tettem a barátnőmet magam elé, hogy a saját dolgaim kezdenek "elkopni". Ez az első kapcsolatom 20 éves létemre, és ez volt minden vágyam. De most valahogy mégis hiányzik a szabadság érzése, hiába vagyok szerelmes is egyben.
Nagyon sokat stresszelek ezen. Azt érzem, hogy boldog vagyok, de mégis boldogtalan, mert egy kapcsolatért túl sok mindent fel kell áldoznom. Olyan dolgokat is, amik saját magam céljait szolgálnák. hogy Tényleg ennyire kompromisszumképesnek kell lenni? Vagy még túl gyerek vagyok egy komoly kapcsolathoz?
20/f, 8 hónapja vagyunk együtt
válasza:Két út van:
- leültök és ezt megbeszélitek, kompromisszumot köttök (ha belemegy ebbe).
- ha minden nap ezt szeretnéd, olyan partnert érdemes keresni, aki ebbe belemegy.
A párkapcsolat lényege veszik el azzal amit szeretnél, olyan mintha a szexen kívül másra nem kellene, nem akarsz vele időt tölteni, vagy - a leírtak alapján - csak én gondolom így?
válasza:Le kell ülni, megbeszélni
Amiket itt leírtál, neki is el lehet mondani, ha szeret, akkor megérti - 2 külön álló lény vagytok. Kompromisszumot kell kötni, nyilván szeretnétek együtt lenni, de ezek szerint te kicsit függetlenebb típus vagy, mint ő, akkor ezt mondani kell neki, mert nem vagyunk gondolatolvasók. Annyi kapcsolat megy tönkre abban, hogy a felek nem kommunikálnak rendesen, ne ez legyen a veszte!
Éppen egyik ismerősömnek az egyik pár hónapos kapcsolata hasonlóan ért véget, hónapok után a fiú egyszer csak egyik napról a másikra közölte a lánnyal (ismerősöm), hogy mellette nincs ideje magára, nem bírja tovább, vége, és azóta is értetlenül állunk a helyzet előtt, hiszen ha korábban szól, akkor az ismerősöm ezt megérti és átszervezik az együtt töltött időt úgy, hogy a fiúnak legyen annyi ideje magára és a barátaira, amennyit szeretne, mert függetlenebb típus. De nem szólt, csak már amikor "túl sok" volt
Veletek ne ez legyen, beszéljetek!
válasza: válasza: válasza:Szerintem meg nem feltétlenül veled van a baj, hanem a barátnőd nem az igazi.
20 éve férjnél vagyok, és ha a gyerekek hagynak, és nem megyünk sehová, akkor addig alszom, amíg akarok, az uram max kilopakszik mellőlem és rámcsukja az ajtót. Gyerekek előtt oda mentem a barátaimmal, ahova akartam, azóta nyilván meg kell beszélni a felügyeletüket, de ez nem a férjem hibája ugye. Nem korlátozzuk egymás hobbijait. Valamint ha nem szereted a panaszkodást, akkor nem egy panaszkodóssal kell együttélned, mert idegesíteni fog életed végéig. Talán az, hogy nem akarsz beszámolni arról, hova mész az egyetlen, ami ellened felróható gyerekes dac.
Szerintem engedjétek el egymást lassan, és miközben te is érsz még, találsz majd olyat, akivel jobban passzoltok.
válasza:Nekem is ugy tunik inkabb az a baj, hogy nem illetek ossze.
En nő vagyok, de a folyamatosan panaszkodo embereket egyszerűen nem birom en sem. Megertem ha ettől menekülsz, egyszerűen borzalmas ezt hallgatni folyamatosan.
válasza:Nekem is ink a kapcsolat nem tűnik túl jónak.
MÁrmint... én is el szoktam mondani az asszonynak, hogy mi a tervem aznapra, vagy hol voltam előző este vagy ilyesmi. De nem azért, mert kell, hanem mert szeretem megosztani vele az életem történéseit.
Tehát ez nem teher egyáltalán.
A barátokkal is el tudok menni amilyen gyakran csak akarok - feltve, hogy nem hanyagolom el a páromat emiatt. Azaz vele is menjek el ide-oda. Hát ez is elég édes "teher", hisz ez annyit tesz, hogy több minőségi időt töltünk együtt a párommal, ha a haverjaimmal is:D
A panaszkodás rossz szokás, nem a te hibád, hogy idegesít. Nem neked kell megszokni, hanem neki kellene leszoknia róla.
A lustálkodás meg.... hát.. igen:D Az nekem is hiányzik. Nem is az, hogy megszól ha későn kelek, hanem felkel és nekiáll élni, zörögni, úg ymeg már nem az igazi a dolog:D Ez sajnos ilyen, de azért nem világvége.
Azt viszont el kell fogadnod, hogy akárkivel is jössz össze, alkalmazkodnod mindig kell majd, hiszen egy tőled független önálló lénnyel kell összeszinkronizálnod az életedet. Ez változással, és (kétoldalú!!!!) alkalmazkodásal jár. Minden esetben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!