Amikor először jön meg egy lánynak, tényleg arra gondol, hogy jaj de jó, ez azt jelenti, hogy majd anyuka lehet? Te örültél, amikor először megjött neked?

Amikor nekem először megjött, azt hittem meg fogok halni, mert kb semmit se tudtam a menstruációrol.

Mikor az iskolában csak szóba került a dolog (a tornatanár mondta, hogy aki épp menstruál, nem muszáj tornázzon, hogy ne vérezzünk össze mindent) már 2 éve menstruáltam, mikor meg jött valami felvilágosítós nénike, már 3 éve.

Hát én sírtam mert elkezdődött a macera... tudtam mindent róla és nekem ez hónapokig csak nyűg volt, főleg mert bugyit kellett mosni :D Most így felnőttként nem úgy jön meg hogy egyből átázok.

Nem gondoltam 12 évesen arra, hogy de jó, lehet gyerekem :D

Ekkora hülyeséget. Én pont iskolában voltam, az első gondolatom az volt, hogy most azonnal hívom anyumat, hogy vigyen haza, mert félek. Persze mondanom se kell, hogy nem jött, hisz nem egy világvége helyzet ez, viszont nagyon jól esett volna akkor a lelkemnek, hisz felvilágosítást max. osztálytársnőtől kaptunk csak

Második az, hogy ugye nem lesz olyan a ruhám. Az, hogy anyuka lehetek talán (hisz nem a menstruáció megléte az egyetlen feltétele ennek), az még kb másfél évig meg se fordult a fejemben.

Ilyenről még életemben nem hallottam hogy valaki örült volna, pláne nem ezért.

Én tudtam róla hogy lesz ilyen, rettenetesen el voltam keseredve hogy mostantól ~50 évig életem negyedét azzal kell töltenem hogy folyik belőlem a vér.

Örült neki a qrvaanyja. :D Utáltam, szégyelltem, szarul voltam tőle lelkileg meg fizikailag is, remegtem, mikor megláttam, hogy véres a bugyim, pedig fel lettem világosítva róla, hogy mi az, stb.

Azóta örülök neki, ha megjön, számomra azt jelenti, hogy egészséges nő vagyok és pont hogy nem leszek anyuka.

Tök jó, hogy megvan. Idegesítő, eleinte béna az ember, összevérezi magát. Ráadásul kva drága a betét/tampon, egy csomót megspórolnék, ha nem mensiznék (suliba nem praktikus a mosható betét, kelyhet meg nem mindenki akar használni) Ha meg nem jönne meg, akkor meg aggódhatok, hogy épp rohad valami belsőszervem, ha dugnék, akkor gondolhatnék terhességre, vagy csak arra, hogy a stressz/étkezés a gond.

Azt meg kifejezetten imádom, hogy mestruáció előtt, és az első napjaiban megy a hasam. Covid alatt, amikor még nem voltunk onlineba koliban mindig azon ettem a kefét, hogy mi a baj, menstruálni fogok, a menzakaja volt a baj, tejterméket ettem (laktózérzékeny vagyok), vagy csak a Covid tünete, hogy fosok, mint egy madár.

A vértől meg irtózom, és ebbe a saját menstruációs vérem is beletartozik. Ez már csak akkor lenne jobb, ha még fájdalommal is járna nekem, ami szerencsére kimaradt.

És nem szándékozom szaporodni, szóval előnye sincs.

Arra gondoltam hogy de jó, hogy nem fehér nadrágban mentem suliba.

Kövi gondolat; most mit csináljak

Sok éven keresztüli gondolat; de qva jó hogy egy héten keresztül vérzek, fáj a derekam, pattanásos már egy héttel előtte az egész pofám

Milyen jó nőnek lenni