Mi történik velem, mi a bajom?

Úgy gondolom ezt talán pszihológussal kellene megbeszélnem, vagy egy barátommal, de nagyon szégyellem magam emiatt ezért névtelenül szeretnék tanácsot kérni. 16 éves lány vagyok és 12-13 éves korom óta kötődök a 30 feletti nőkhöz. Leginkább a tanáraimmal fordult ez elő, de van hogy a filmekben szereplő általában anyuka szerepet betöltő nőkkel érzem ezt. Ez az egész kötődés olyan, mintha szerelmes lennék. Egész nap rájuk gondolok, vagy minden nap legalább egyszer eszembe jutnak, találkoznék, beszélgetnék és csak úgy együtt lennék velük. Jelenlegi nő akivel így érzek, az a tanárom, ezért sajnos a nyáriszünet miatt nem láthatom és ez elszomorít. Rosszul vieselem, minden nap kb. 5-10x megnézem mikor volt elérhető, azon gondolkodom ráírjak -e hogy van, régi képeket nézek vissza róla, konkrétan függője vagyok. Bármilyen jó kedvem van, ha valaki felhozza, egyből elmegy az életkedvem vagy izgulni kezdek. Amikor a barátaimmal voltam kávézni, volt egy nő akire azt hittem hogy a tanárom és elkezdtem tudat alatt izgulni, azt vettem észre magamon hogy bambulok, enyhén remeg a kezem és nehezen veszem a levegőt. Akkor még nem értettem miért jött rám a szorongás, viszont visszagondolva biztosan ezért. Idén először volt egy pár pánikrohamom, sok volt rajtam a nyomás, eléggé eltávolodtam anyukámtól, egy fontos barátom megváltozott, nem igazán volt közös témánk már és elkezdtett mással barátkozni ami nagyon rosszul érintett, rengeteget tanultam ami miatt alig maradt időm magamra. Úgy gondolom ezek szokásos problémák egy tinédzsernél, de igyekszem hogy ne legyek ilyen ideggyenge. Viszont a kötődésem megnehezíti a dolgomat, nehezen fogalmazom meg, de úgy érzem hogy attól függ a hangulatom hogy éppen hogy bánt velem a tanárom. Valószínűleg azért alakult ki, mert figyelmet kaptam tőle, amit az anyukámtól nem. Egy-két akkori problémámat meghallgatta, úgy érzem számíthatok rá, de tudom Ő csak kedves volt velem, mint minden másik diákjával. Tulajdonképpen hálátlannak érzem magam az anyukámmal szemben, mindent megtenne értem, szeret - de nem érzem az anya-lánya bizalmat köztünk.

Végül csak annyi lenne a kérdésem, hogyan tudnék végetvetni ennek a beteges kötődésnek, függőségnek ami egész kiskorom óta fennáll?

Próbálkozom anyukámmal rendbe tenni a kapcsolatomat, de szerintem sosem lesz olyan amilyennek szeretném, mert anyukám személyiségét nem tudom megváltoztatni, akármennyire is próbálkozom, lesznek olyan szokásai amikkel nem fog felhagyni.

Kérlek szépen titeket, hanyagoljátok a bántó megjegyzéseket, nagyon érzékeny vagyok és ezt is félve töltöm fel, de úgy érzem meg kell osztanom valakivel mert bele fogok őrülni ha magamban tartom.