Elképzelhető, hogy a szociális juttatások miatt változott meg a munkamorál?

"Amennyiben ennek bármi valóságalapja van"

. Csak nincs.

"Ma viszont a szociális juttatások elérhetősége miatt kevésbé vannak rákényszerülve az emberek, hogy a tőlük telhető maximumot nyújtsák, mert kisebb az esély, hogy bevétel nélkül maradnak, ha megszűnik a munkahelyük, illetve kisebb mértékben kell anyagilag támogatni a munkaképtelenné vált rokonokat."

. Ez teljes félreértés. Hol látsz Te ilyet?

1. ma sokkal többe kerül az élet. Pl. nem gyűjthetsz fát tüzelőnek, a fűtésért is rendszerint fizetned kell. Sokak számára nincs meg a lehetőség, hogy az étel részét magának állítsa elő és tegye el hosszú hónapokra: mivel az emberek többsége egy kis lakásban él, ahol a pihenésen kívül másra nem sok lehetőség van, a logisztika ezen részét a kereskedelmi szektornak fizeti meg. Stb.

2. régen sokkal nagyobb családok, jobban tudtak segíteni annak, aki esetleg megszorult.

En mashogy latom.

Régen volt jövökilátás tudtak gyűjteni, a felmenők gyerekek mellett is tudtak házat venni, ma meg 200 as alberlet vár felnőve meg mamahotel jövőkép nincs a munkábol hiába dolgozol

"Régen volt jövökilátás tudtak gyűjteni, a felmenők gyerekek mellett is tudtak házat venni"

Én aztán nem rajongok a mostani rendszerért, de ez így elég erős kijelentés. Maradjunk annyiban, hogy a nagyszüleim nem egészen így mesélték nekem.

"Gondolom albérletben életükben nem laktak még."

. Dehogynem. Rengeteg lakás állami tulajdonban volt. Innen van a főbérlő/albérlő kifejezés: a főbérlő volt a "de facto" tulajdonos, aki az államtól bérelte a lakását. Az albérlő meg a főbérlőtől.

Elég zavaros a kérdésed. Nem derül ki, hogy melyik korszakra gondolsz, hogy hú de jól dolgoztak.

A Horthy-korszak idején és korábban nem volt semmi joga a munkavállalónak, és ezt olyan szinten kell érteni, hogy bármikor indoklás nélkül elzavarhatták az embert, de simán meg is pofozhatta stb. a munkáltató a dolgozót, gyerekeket is dolgoztattak.

Ebben a korszakban elég keveseknek volt saját lakásuk: inkább bérlakások és albérletek voltak. Ez olyan mélyen ivódott be, hogy a lakásbérlést még most is a többség albérletnek hívja, holott bérlet, mert közvetlenül a tulajdonostól bérel. Nagyon keveseknek volt saját tulajdonuk, főleg a városban. Voltak viszont cselédek, akiknek nem ritkán nemi erőszakot is el kellett tűrni, mert annyira ki voltak szolgáltatva. Különben mehettek volna az utcára a semmibe, és a minimális jogaikkal sem voltak tisztában, meg hát jogegyenlőség sem volt, vagyis élből elhajtották volna őket, így nem is bíztak az igazságszolgáltatásban, és bizonyítani se tudták sehogy...

Jó, ha kifizették őket alkalmi munka esetén.

A szocializmusban elég felemás volt a helyzet, volt ahol nagyon dolgoztak, akik hittek a rendszerben, stb. és voltak, nagyon linkek. Ekkor nem nagyon ment a kirúgás, max. bizonyos vállalatoknál felírtak a szégyenfalra egy hétre, de ezt is leszarták.

A munka becsületét meg azt, hogy a dolgozó ne fölényeskedően viselkedjen, mintha szívességet tenne, nem tanították a gyereknek a szülők. Akkoriban pl. nagy úr volt az eladó, hiszen gyakran volt hiánycikk ez-az, és gyakran árultak "pult alól", és a portás is nagyszájú volt az egyszerű emberrel. Ebben a rendszerben csak nyegle.

Magyarországon az üzletpolitika is szar a munkahelyeknek, nem becsülik meg igazán az ügyfeleket, vendégeket. Jobb helyeken ha kellemetlenséget okoznak, akkor nem intézik el egy bocsánatkéréssel, hanem pl. egy cukrászdában pl. vendégül látnak valamivel "engesztelésképpen". Én ilyesmit Magyarországon összesen kétszer tapasztaltam: egyszer töltött rántott gombát kértem, és simát kaptam, és megkaptam a töltöttet, de nem szedték le a tányéromról a simát, egyszer meg egy neves cukrászdában több mint negyedórát kellett várni a megrendelt tortára, amiért időpontra mentünk, és megvendégeltek egy kávéval. Egy harmadik esetben a forró csokit kilötyögtette a csaj, hogy a tányér tiszta lötty lett a pohárral együtt, és mondta, hogy hoz másikat, én erre viccből mondtam, hogy "rendben, de ezt is hagyja itt nyugodtan, inkább kárba, mint pocsékba", és akkor azt otthagyta. Ausztriában, Németországban egész más a kultúra ezen a téren. Ott minden téren másképpen viselkednek az emberek.