Önző, rossz ember vagyok, amiért ilyen gondolataim voltak?

Ma felszállt egy ember a buszra. Hólyagok borították az egész testét. Óriásiak, mint a hüvelyk ujjam felső ujjperce. Némelyik nagyobb is, de akadtak kisebbek. Az arcát, a karját, a kézfejét, a lábait, (ami a rövidnadrágból kilátszott.) Nem volt rajta egy kis felület sem, amin ne lettek volna szabályos gömb alakú hólyagok. Az arcán ültek a legszorosabban egymáshoz.

Én meg azon gondolkoztam, hogy rosszul vagyok. Hogy nem szabad odanéznem, de lopva mégis odanézek. Ha pedig éppen nem, akkor a lelki szemeim előtt látom és ki vagyok borulva. Mindeközben neki lehet, hogy abban a percben is fájt a bőre, plusz akárhova ment, biztos mindenhol megbámulták. Én meg csak azzal törődtem, hogy én vagyok rosszul. Csak később tudtam belegondolni az ő helyzetébe. Ott és akkor egyáltalán nem érdekelt, min megy át az az ember. Kizárólag azzal foglalkoztam, hogy ne mutassam nyilvánosan, mennyire ki vagyok készülve tőle, mert nehogy elítéljenek ez miatt idegen emberek. Ő meg biztos örült volna ha problémát cserélhet velem. Amúgy kicsit azóta is meg vagyok zuhanva. Korábban hasonlót se láttam még. Ötletem nincs, mi ez a betegség.