Miért nem motiváló a magány vagy a kudarcok, miért demotiválnak?

De ez nem így működik haver. A depresszió azért jön, mert nem kötöd le a figyelmed pl. azzal, hogy csinálsz valamit, hogy holnap jobb legyen. Ha lekötöd, akkor nem jön, mert nem lesz időd felesleges dolgokon gondolkodni. A depresszió nem más mint szimpla elmejáték. Ha az elméd le van foglalva, mert használod és koncentrálsz valamire, akkor nem lesz ideje szórakozni veled. Értsd úgy, hogy téged zavar, ha megnéznek egy kávézóban, miközben iszod a kávét. Nem kötöd le a figyelmed és mindig arra figyelsz, hogy téged néznek. Viszont, ha felveszel egy újságot és elkezded olvasni, akkor már nem látod, hogy néznek kávézás közben, mert épp olvasol. Ugyanez a helyzet a depresszióval, nincs lefoglalva a fejed és ömlik bele mindenféle hülyeség, amit nem képes feldolgozni rendszer. Amikor meg túl sok felesleges hülyeség gyúlt fel, akkor meg jön a windows kékhalál, mint a win 98-nál és akkor már tényleg nem tudsz mit kezdeni a helyzettel.

Meg kell előznöd, fogod szépen a haverodat és elmész vele valamit csinálni, horgászni, futni tudom is én, hogy ne legyen a fejednek ideje telemenni hülyeségekkel. Ennél jobban nem tudom levezetni, mert mindig tettem ellene, pedig voltak reménytelen pillanataim. Pl. úgy kellett lediplomáznom, hogy mellette végig műszakban dolgoztam 12 órában és mocskosul szét tudtam volna esni, ha elhagyom magam. Ha nem ment valami, akkor szartam az egészre és elmentem szabadnapokon nőkhöz. Nem érdekelt, hogy elmaradok, majd bepótolom, de akkor abban a pillanatban semmi sem sikerült volna és mondom keressünk egy nőt, aki hajlandó enyhíteni és feledtetni a sok marhaságot. Ő is tudta, hogy feszültséglevezetésre kell, mert megmondtam, az az egy napot rászántam és másnap feltöltődve álltam neki a megint reménytelen helyzetnek, amit pont azért sikerült kezelni, mert előtte feltöltöttem magam egy mondjuk úgy kellemes küllemű nő társaságában.

Elfelejtettem nyomatékosítani. Semmiképpen sem írsz bele a mondandódba olyat, hogy te magányos vagy, elhanyagolt vagy, szerencsétlen vagy, semmi olyan jelzőt nem használhatsz, ami rád nézve megalázó és a másikban szánalmat kelthet. Az első lesz szar haver, de amint lekerül a bugyi megoldódott a magányod. Addig kell talpraesettnek és magabiztosnak mutatnod magad, míg le nem kerül a bugyi, utána meg úgyis elmegy a depresszió a francba, nem fog jönni, de ahhoz csinálni kell valamit, mert nekem hiába van megjelenésem, önbizalmam, szövegem, szókincsem, én nem húzhatom le helyetted róluk a fehérneműt. Itt nem találsz, ide nem tudsz társkereső részlegbe összedobni pár mondatot, hogy 20-as-30-as jó kiállású férfi szexuális étvágyát csökkenteni lehetőleg igényes hölgy társaságában, ugyanezt a dumát itt már ne süsd el, de garantáltan itt is van 30-40-es nő, aki örülne, ha egy fiatal átlagos megjelenésű férfi kényeztetné.

Úgy lesz önerőd lakásra, ha nincs meg a kellő háttered, hogy most szépen a magányodat csillapítod alkalmi partnerekkel és szigorúan gumi társaságában, majd pár hónap múlva, mikor újra elmondhatod magadról, hogy haver jól vagyok, akkor lehet keresni barátnőt, lehetőleg a normálisabb fajtából, aki mellett már lehet tervezni is és ketten együtt összedobjátok az önerőt.

Kedves kérdező! Tanuld meg, hogy ha netes fórumra kiírja az ember a depresszióját, rögtön jön néhány nárcisztikus, akik kijelentik, hogy ők olyan csodalények, hogy nekik mindig minden sikerül, mert csak akarni kell, ők napi 24 órát dolgoznak, mindenük tökéletes, stb. Fel se fogják, hogy egy depresszió pont az akaraterőt képes elszívni. Másrészt a sikerek nem kizárólag az emberen múlnak, elég sokat befolyásolnak rajtuk a körülmények is. Inkább jó szakembereket keress, mert itt sokan csak beléd rúgnak.

9-es: Legalább ne terjessz hülyeségeket, ha az empátiád egy nagy nulla.

Mert a kudarcokra, a rossz tapasztalataidra koncentrálsz. A jövő lehetséges negatív kimenetelére. Beleforgatod magad. Így egy spirálba kerülsz.

Akkor fognak megindítani a jó irányba ha a rájuk adott válaszod is jó lesz.

Rég nincs senkim. Ez ha minden alkalommal amikor eszembe jut arra gondolok, hogy milyen szar, akkor ilyen érzéseim is lesznek. Egy rossz szokássá alakul.

Viszont ha arra hogy szabad vagyok, most akárkim lehet, átélhetem az ismerkedés örömét és ezt megpróbálom tudatosítani, mélyíteni, minden alkalomkor levitázni magammal, hogy akkor most ez jó vagy rossz nekem, meg fog változni a lelkiállapotom.

Mit válaszolsz rá?

Nem azt mondom hogy próbálj magadnak hazudni. Pedig igazából most is azt teszed, hisz a elhazudod rettenetesnek a reálisat.

Arra, hogy mi van a figyelmed középpontjában, nem kell akaraterő. Ha akaraterővel próbálsz meg valamire nem figyelni, akkor valójában egyre inkább arra a valamire figyelsz.

Depessziósan lefáradsz az ágyba, nincs erőd semmihez. Folyamatosan ez a magányos, rossz érzésben forogsz. Valaki csönget. Arra az egy pillanatra, mikor felfigyelsz a csöngő hangjára, megtörik a konstans depressziód. Hogyan lehetséges ez?

Úgy hogy a figyelmed teszi lehetővé azt, hogyan érezd magad.

Ne a Napba nézz(legalábbis ne sokáig) attól csak fájni fog a szemed.

Inkább nézz arra amit a Nap megvilágít. Az csodaszép.