Miért van az, hogy sok jó egzisztenciával, kapcsolatokkal, mások számára irigyelt élettel megáldott ember lesz öngyilkos, a hajléktalanok leszakadtak meg nem dobják el az életüket miközben csak napról-napra élnek?

#3

Gyerekkori berögzült rossz sémák például.

Lehet, hogy rossz volt a pénzkezelési stratégiája.

Belekerült valami balhéba..stb

Egy hajléktalannak nem nagyon van honnan zuhannia, míg egy sokmindent elért, akárki kb belebolondul, ha veszt valamit.

Nálam a kb bolondember kategória, ahogy egyes emberek apránként felépítik az életüket az imázs, kivagyiság, egoizmus fényében.

Pl egy ilyen jákob zoltánt el tudnál képzelni 3 műszakban valami összeszerelő üzemben, hajnalban kelve, állatokat etetve, stb...

"Pl egy ilyen jákob zoltánt el tudnál képzelni 3 műszakban valami összeszerelő üzemben, hajnalban kelve, állatokat etetve, stb..."

Szerintem ezeknek a felvetéseknek azért nincsen értelme, mert nyilván ahhoz, hogy oda eljuss ahol ő van ahhoz tenned kell. Vannak emberek akik mindig tesznek azért, tudatosan, hogy előre jussanak. És vannak akik nem, pont ezért leragadnak már a gyári munka szintjén.

De példának okáért Jákob Zoltán építőmérnök végzettségű, építésvezetőként kezdte majd saját céget alapított, ingatlanfejlesztéssel foglalkozott. És csak utána jött a körmös sztori.

Egy gazdagnak még attól, hogy gazdag, lehet nagy felelősség a válllán.

Egy hajléktalannak is lehet felelősség a vállán, pl.: hogy túlélje a napot. Csakhogy az egyik személynek önmagára nézve van büntetőjogi felelőssége (vagyon, stb.).

Mert nincs összefüggés.

A jó egzisztencia semennyire sem számít egy elme mibenléténél.

A jó kapcsolatok is csak annyira, hogy nincs extra taszítás. De egy jó kapcsolat nem jelenti azt, hogy kielégítő, főleg egy problémás valakinek, aki öngyilkosságig lökheti magát.

A másik számára irigyelt élet még annyira sem számít, mint az egzisztencia, mert nem létezik. Amit mások látnak az egyén életéből, nem a valóság, valamint ha elméletben az lenne, is más emberek, más elmével, így megint mindegy, hogy ők hogyan tekintenének rá, mit éreznek felé, pl irigylést.