Miért van az, hogy engem egyáltalán nem érdekel, hogy nekem megköszönnek-e valamit vagy sem?

Nem tudom kellene-e, de nem érzek semmit ha megköszönnek nekem valamit. Hasznosabb lenne nekem látni, hogy amit segítettem valóban hasznos. Vagy, ha elmondaná a másik, hogy neki miért fontos a segítségem. Pl: Annyira szuper, hogy megcsinálod a feladataim, annyira örülök, mert fogászatra kell sürgősen mennem és nem tudtam volna máshogy megoldani. Vagy, ha pénzt vagy ajándékot adna cserébe. Vagy egyszerűen nem köszöngetne, hanem legközelebb ő tenne szívességet nekem. De ha nem köszönik meg nekem az is rendben. Megköszönéssel nem tudok mit kezdeni, nincs rá szükségem. Viszont ha valaki tesz nekem szívességből valamit, akkor azt megjegyzem és mindenképp viszonozom. Mi van velem, hogy így gondolkodok? Úgy merült fel ez a kérdés, hogy olvastam fórumokba, hogy egyeseknek az volt a bajuk, hogy nem köszönnek meg az emberek dolgokat. Azóta, ha eszembe jut ez odahazudok egy köszönömöt. De igazából csak manipulációból, ha éppen kérek valamit, mert az emberek így készségesebbek. Ti hogy vagytok ezzel?