Miért van az hogy egy 70 éves beteg ember azt mondja még nem halhatok meg nekem még dolgom van az életben, míg én a 40 éves úgy érzem nekem már semmi dolgom sincs az életben?

Szerintem nála ez valami kapuzárási pánik, ekkor ébredt rá, basszus, alig élt, hullanak a cimborák mint a legyek, mindenki stroke-ot kap, demens, lerokkan... ettől megijedt.

Meg a félsz, hogy ez meg az nem jött neki össze, és most vállalna gyereket, meg tanulna, meg mittudomén amit húsz évesen nem csinált 🤷🏻‍♀️

Te meg szvsz azért legalább enyhén depressziós vagy...

Oké, már letettél valamit az asztalra, ez jó, de azért valami perspektíva meg motiváció nem ártana, valami, amiért élsz.

Bakancs lista, valami ilyen van?

Valahol a kettő közt lenne a helyes út. Nem a végén észbe kapni, de nem is még 25-30 évet vegetálni az élet végén.

Szerintem: a 70 éves átélt pl.: háborút, nincstelenséget, erőszakot, politikai problémákat, nem beszélve esetleges eü.-problémákról is, de szerencsére túlélte. Megtanulta szeretni az életet.

Eyg 40 éves meg túl van min. 2 váláson, van min. 1 gyereke, volt már vagy 5 állása, 3* munkanélküli, de belefáradt. Utálja az életet.