Milyen lelki fájdalmaid voltak életed során?

Egy szakítás.

Nagyon szerelmes voltam, erre a csaj kitalálta hogy legyen nyitott a kapcsolatunk.

Pedig azt hittem szeret.

Sajnos 10 éve nem hevertem ki...

Gyerekként, már 4 éves koromtól, apám bántalmazott a legapróbb hibákért is. Például stopperrel nézte hogy 30 másodperc alatt fel tudok-e öltözni, vagy meg tudok-e teríteni, és ha nem sikerült akkor megvert és/vagy nem kaptam enni. Persze hogy nem ment soha, nagyon kicsi voltam. Aztán később (kb 10 éves koromtól) nővérem a faszijával együtt naponta megvert, terrorizált, a faszi molesztált is. Senki nem hitt nekem, vagy ha igen nem zavarta őket a dolog. Rendőröket is ideértem, hiszen tőlük is próbáltam segítséget kérni. Igazából ez az elutasítás fájt a legjobban, nem is a bántalmazás. Ezek miatt alkoholista lettem már 13 évesen és 2x megpróbáltam megölni magam. Az egyik után 1 hetet kórházban feküdtem, aztán 1 hetet pszichiátrián. Ez a legjobb 2 hetem volt.

Csak akkor lett vége az egésznek (15-6 éves koromban) mikor már nem egy háztartásban kellett élnem velük.

Most vagyok 19, az életem jó irányba halad de PTSD-m van és senkiben nem tudok megbízni, nem tudok kötődni senkihez... Éveket töltöttem már terápia alatt, de szerintem sosem jövök rendbe már.

A 12. szülinapomon halt meg a mamám, amit nehéz volt feldolgozni. Főleg, mert tényleg ő volt az egyedüli, akin érződött, hogy sokat jelentek neki (kölcsönös volt a részemről is), aki mindig ott volt nekem érzelmileg is. Aki szinte felnevelt.

Az utolsó heteit, szegény, a kórházban töltötte, azok voltak róla az utolsó emlékeim. Reagált, szóval hallott minket, amikor hozzá beszéltünk, de szavakkal már nem tudott többé válaszolni.