Hány éves korotokban világosodtatok meg?

Köszi a válaszokat! Igaz, nem fejtettem ki. Arra jöttem rá, hogy a világ úgy működik, hogy mindenkinek megvannak a saját hiedelmek, amik szerint él és cselekszik és nincsenek univerzális alapvetések és a senki sem szolgál magasabb rendű, elvont elveket, maximum ezt gondolja magáról, hanem valójában mindenki a saját benyomásai alapján kialakult személyisége szerint cselekszik.

Lehet, hogy ez nektek egyértelmű volt eddig is, én egész életemben azt gondoltam, hogy mások jobban eligazodnak nálam az életben, sokkal többet tudnak nálam az életről, a világ működéséről, de a hétvégén érett meg bennem a gondolat és esett le, hogy ez egyáltalán nincs így és semmivel sem tudok kevesebbet, pont annyit tudok.

2: igen, ez is benne van. Mostanra jutottam el arra a pontra, hogy felismertem, hogy mi fontos számomra és mi nem. Ki fontos és ki nem. Mivel szeretnék foglalkozni és mivel nem.

Sok évet töltöttem el úgy, hogy hagytam, hogy mások rendelkezzenek az időmmel, figyelmemmel, gondolataimmal, passzív módon hagytam őket átfolyni rajtam, most hétvégén jöttem rá, hogy minden azért történt, mert hagytam, vagyis nem vettem át saját magam felett az irányítást, nem rendelkeztem önmagammal.

Hát erre jutottam. Nagyon durva, ma úgy ébredtem, mintha kicseréltek volna, teljesen máshogy látom a környezetemet, az életemet, mindent.

Köszi 6-os! :-)

Kedves tőled, hehe, ha másnak segít, akkor csak örülök, 8-as :-)

7: igazából nem érzem úgy, hogy későn eszméltem fel, pedig ha az életkoromat nézem, akkor van X elvesztegetett évem, de nem élem meg veszteségként, hanem pont erre jöttem rá, hogy ez egyéni játék, mindenki más utat jár be.

Nem látom az embereket sem birkának, pont fordítva, útkeresőnek látom azokat, akiket korábban beavatottabbnak tartottam magamnál. Ez nem egyszerű megfelelési kényszer, sosem éreztem konkrét személynek elkötelezve magam, ez ráébredés arra, hogy én én vagyok.

Most arra jöttem rá, hogy miért (!!) gondolják mások rólam azt, amit. Mintha mindannyian ugyanazt az absztrakt festményt néznénk a falon, csak egy másik kis részletét és adott esetben pont ugyanazt a szegletet vagy két hasonlót nézünk, akkor jól megértjük a másikat, de ha eltérőket nézünk, akkor elbeszélünk egymás mellett. Én most arra eszméltem rá, hogy mindannyian ugyanazt a festményt bámuljuk és értelmezzük.