Van itt valaki olyan rajtam kívül, aki huszonévesen sem tudja mit kezdjen az életével? Nincs konkrét elképzelése?

Dettó, csak én már 24 is elmúltam. És szintén van egy félbehagyott vikem :D

Az az elvem, hogy mindegy mit, csak csinálni kell valamit. Egy csomóféle munkával foglalkoztam, több iskolába jártam, azért egy szakmám már van, és nemsokára lesz egy diplomám is. De tudom, hogy még tovább akarok tanulni.

Azt látom, hogy minden egyes új iskola és munkahely segít egyre jobban körvonalazni, hogy mit akarok, és rávezet az útra. No meg addig is van némi jövedelmem, amit persze elköltök a tanulásra :D

Azon is gondolkoztam már, hogy tulajdonképpen akár így is maradhatna. Tanulni szeretek, megcsinálok néhány diplomát, azt az előzőkkel megszerzett állásokból finanszírozom. Így egy szakmában dolgozom 5-6 évet. Kivéve ha egy megfog, akkor abban maradok :)

Én vagyok a 2.

Perpill 2 munka közt vagyok(már egy jóideje). Egyébként a 3. válaszolóval egyetértek, tanulni mindig lehet mit. Erre én sajnos későn jöttem rá(illetve sosincs késő, csak egy csomó tudás birtokában lehetnék már, ha előbb benő a fejem lágya:)

Meg a másik, hogy vicc nélkül én is szívesen mennék a VIK-re. Ezek szerint nem érdemes oda menni?:D

Én is hozzád hasonlóan jártam. Rájöttem, hogy mégsem azzal szeretnék foglalkozni a jövőben, amit az egyetemen tanultam (szintén bölcsész szak), ezért eljöttem. Azóta hagyom, hogy sodorjon magával az élet. Előbb vagy utóbb úgyis megtalálom azt, ami boldoggá tesz. :)

24/L