Van ilyen? Ha hazudok magam is elhiszem?!

velem igen...

Persze, ez a kisgyerekeknél még halál természetes is.

Ezt a maffia nevű játékban ki tudod használni. Nappal beképzeled magadnak, hogy nem is te vagy a gyilkos, és nagyon hitelesen fogsz tudni mások bűnössége ellen érvelni. Csak aztán éjszaka el ne felejts gyilkolni.

Ja, velem is van.

Van. Képzeld azt hogy az élet és a valóság egy film és te rendezed, tehát a narrátor valamint a főszereplő is te vagy. :)))))

Igen, velem sokszor előfordul, hogy kicsit kiszínezek dolgokat, csak hogy jobban üljön a poén/figyelemfelkeltőbb legyen a sztori, amit mesélek. Az is megtörténik néha, hogy a hosszú és parttalan vitákat elkerülendő nem mondok igazat bizonyos dolgokról, pl. kicserélem az időpontokat, helyszínek, ismerősök nevét valaki/valami másra. Közben ügyelek rá, hogy a sztori nekem is hihető legyen, meglegyen az az érzés, hogy „akár így is történhetett volna”. Így aztán sokszor kicsit magam is elhiszem, amit mondok. :) Azt viszont nagyon komolyan veszem, hogy sose mondjak olyat, ami árthat másoknak, pl. nem hallgatom el/szépítem az olyan tetteimet, amiknek a hatását mások is megérezhetik, illetve nem találok ki és nem terjesztek gusztustalan, rosszindulatú pletykákat. Most lehet, hogy mindenki felháborodik majd, de a füllentés, mint önvédelmi eszköz (feltéve, hogy tényleg nincs másra káros hatással), nagyon is hasznos lehet. :)