Szerintetek gáz ha 14 évesen fizikus szeretnék lenni?

Nem gáz. Én is fizikus vagyok. De készülj fel arra, hogy orrba-szájba fizikát és matekot fogsz tanulni. Olyat is, amit nem biztos, hogy szeretni fogsz. Olyan dolgokat, amelyeknek egyelőre még a létezéséről sem hallottál. Ha eljutsz majd egy egyetemig, akkor mellbe fog vágni az az absztrakciós szint, amivel ott találkozni fogsz, és ami sokkal magasabb, mint a középiskolai, amit még el sem kezdtél.

Javaslom, hogy tanulj előre, amennyit csak tudsz. Integrálni, deriválni ne az egyetemen tanulj meg, hanem előtte. A lineáris algebrát is elkezdheted korábban: ez a vektorok, mátrixok, determinánsok témaköre. Szerezz egy tankönyvet, és kóstolgasd kicsit. Kezdd el az alapoktól. Bármilyen absztrakt dolgot is tanulsz, mindig próbálj kialakítani magadban egy intuitív képet arról, hogy miről is van szó. Még egy végtelen dimenziós vektorteret is el lehet valahogy képzelni. Ha képekben tudsz gondolkodni, az sokat segít. Einstein is így csinálta.

A matekot tanuld meg alaposan, de vedd majd észre, hogy a fizika nem matek, csak felhasználja azt. Sokszor alkalmaz analógiás gondolatmeneteket, amelyek nem egzaktak. Amikor majd bonyolult dolgokat tanulsz (pl. analízis), akkor sorról sorra haladj, és addig ne menj tovább, amíg nem érted meg, hogyan kaptad meg az előző sorból a mostanit. Megtanultnak csak akkor mondhatsz valamit, amikor saját szavaiddal le tudod vezetni azt, ami a könyvben benne van, vagy ami az előadáson elhangzott. Továbbá ne csak bemagold az anyagot, hanem azt is próbáld megérteni, hogy a fizikusi gondolkodás egyes lépéseit mi motiválja. Miért éppen úgy vezetik le azt a dolgot és hogyan kell egyáltalán nekiállni egy adott témakörbe eső probléma megoldásának, stb.

Szóval nem lesz sétagalopp. Az ELTE fizika szakja (amikor én oda jártam, még fizikus szaknak hívták), az ország összes felsőoktatási intézményének összes szakja közül az egyik legnehezebb. És még az is megeshet, hogy elvégzed ugyan, de rájössz, hogy ha normálisan meg is akarsz élni, akkor kénytelen leszel mérnökként egy cégnél vagy elemzőként egy bankban dolgozni.

Előzőnek: az nyilván attól is függ milyen tapasztalata van az illetőnek illetve az adott munkakörben mire van szükség. Aki jó statisztikus fizikából és ilyen területen végzett, az kaphat állást olyan banki munkakörbe, ahol hasonló számításokat kell végezni. Nekem még tanárom is volt az ELTE-n olyan, aki később otthagyta az egyetemet és bankban helyezkedett el. Sőt, úgy tudom, hogy létezik olyan, hogy "gazdaságfizika", ahol olyan algoritmusokat és vizsgálati módszereket alkalmaznak, amelyeket a fizika különböző területein, még akár a kvantummechanikában is, amelynek igazán nulla köze van a gazdasági folyamatokhoz.

Mérnökként is el lehet helyezkedni. Ami gyakorlati tudás kell, azt ott is meg lehet szerezni, a jó elemző-, kombinációs és problémamegoldó készség pedig eleve adott, ha valaki nem kettessel végez el egy fizikus szakot. Nekem is izgalmasabb a tiszta fizika az idegesítő gyakorlati problémák nélkül, de nagyon kevés olyan munkahely van (legalábbis ebben az országban), ahol a tanulás hosszába befektetett idővel és energiával (meg persze pénzzel) arányosan méltányos bért adnak tiszta tudománnyal foglalkozóknak. Ez talán valahol a havi bruttó félmillió körül kezdődne szerintem, de ilyen összegeket csak a nyereségorientált vállalkozásoknál mérnökként, vagy elemzőként bankban lehet megkeresni. Aki kutató fizikus, az örülhet egy átlagos közalkalmazotti fizetésnek, ha meg még fiatal pályakezdő, akkor jóval bruttó 200 ezer alatt kezdi.

Viszont az is tény, hogy a fizikusok többsége nem is a pénzért foglalkozik fizikával, hanem szenvedélyből, mert ez az, ami érdekli. Ugyanakkor meg a kutatók közössége egy elég hierarchikus társadalom, erős verseny folyik a pályázati pénzekért és egymással is, nagy a publikációs kényszer, a kutatás sok helyen szinte már csak valami l'art pour l'art tevékenység, ami elsősorban az ázsió, hírnév, az ún. impakt faktor növelését célozza meg, amellyel aztán nagyobb eséllyel lehet pályázati pénzekért folyamodni. Rengeteg az alacsony vagy közepes minőségű kutatási eredmény, amelynek igazából semmi jelentősége tudományos szempontból, csak abból, hogy a szerzők fel tudjanak mutatni még egy cikket, amire lehet hivatkozni.

Ezekkel e dolgokkal mind szembe kell néznie mindenkinek, aki kutatni szeretne. Nem biztos, hogy azt és ott és úgy fog tudni kutatni, amit és ahol és ahogy ő szeretne, és jó eséllyel még csak a fizetése sem lesz méltányos.