Volt már olyan érzésetek, hogy belekerültetek egy mókuskerékbe? Minden nap ugyan úgy telik, felkelsz, elmész munkába. Lefekszel és másnap szinte ugyan ez. Mit tettetek ellene, hogyan akarjátok élni az életet?

Ez az emberekben gyerekkoruk óta ottvan. Az iskola is ilyen. Minden nap felkelsz, bemész, leszívják az energiád, hazamész, fürdesz, lefekszel...előről.

Szürke hétköznapok...a munkában is. Minden nap ugyan az. Sajnos ez muszáj kérdése, ha nem akarod, hogy éhezzen a családod.

A legjobb ha találsz magadnak valami hobbit, és a szabadidőben nem otthon ülsz, hanem kirándulsz, szórakozol

Ez a legtöbb amit thetsz :)

Minden tőlem telhetőt:)

Én keveset akarok dolgozni,és a lehető legtöbbet utazni,világot látni.Szerencsére egész jól alakul az életem ehhez,és már nagyon sok helyen jártam.Nekem is volt olyan mikor mindennap ugyanaz volt,mint az Idétlen Időkig című filmben:)

Abba hagytam azt a melót ,bár 4 év után,mert kellett a pénz az új vállalkozásomhoz,de ezt sem szeretném 2-3 évnél tovább csinálni.Igyekszem új dolgokba belevágni,új emberek is megismerni,és nem sokára új városba is szeretnék költözni,nem akarom az egész életem ugyan abban a városban leélni,sőt talán még külföldre is elköltözöm egyszer.

Persze, ahogy az első hozzászóló is írta, nem csak a munkába járással van ez így. Én egyetemista vagyok és ez a félévem igen fárasztó volt. Rossz órarendem volt és minden nap szinte 5-kor kellett kelnem, mert a szomszéd városba járok egyetemre, bejáró vagyok. Sokszor csak este fél kilencre értem haza az órarend és az utazás miatt. Este persze nem mehettem rögtön aludni, mert tanulnom kellett. Reggel megint jött a koránkelés, jó ha aludtam 4 órát.

Szerintem nem sokat lehet tenni ez ellen, de az sokat segít az emberen ha szereti a munkáját vagy azt a szakot, amit tanul. Szokták is mondani, ha a munkád a hobbid, nem is kell kimondottan dolgoznod, mert örömmel teszed és nem szükséges rosszként tekintesz rá.

Volt többször is. Főleg egyetemnél, mikor nagyon tanulós időszak van, és annyi a nap hogy felkelek tanulok, alszok tanulok, visszafekszem, felkelek tanulok tovább. És kb azt is elfelejtem hogy nappal vagy éjszaka, hétköznap vagy hétvége van....és kb ki se lépek a szobából.

De volt mikor sok órám volt, akkor legalább be kellett járni, de nem volt változatos.

Mióta kikerültem a suliból így érzek. egy rakás sz@r az egész élete az embernek, és nem tud kitörni belőle, mivel a fizetése csak arra elég hogy megéljen belőle. Ha netán kicsit többet kapsz, akkor meg 12 óráznod kell, és akkor mégis mikor csinálod a vállalkozást mellette? Főleg ha még hétvégén is be kell menni.

És akkor örülhet az ember ha munkája van, még ha az egy ótvar hely, ótvar emberekkel akkor is.

Egy rakás sz@r ez úgy ahogy van. Kitörési lehetőség meg csak keveseknek adatik meg.