Volt már szerencsétek az emberi jóság bármilyen nemű személyes megtapasztalásához?

Nekem volt szerencsén már többször megtapasztalni.

Került már elő bőröndöm, amit a pályaudvaron felejtettem, és nem hiányzott belőle semmi, pedig volt benne érték. Azóta is hálásan gondolok a megtalálóra aki becsületesen leadta.

Legutóbbi esetnél az utcán kajtattam. Feldúlt voltam, menet közben a telefonon veszekedtem valakivel egy hivatalos ügy miatt. Üvöltöttem a készülékbe mert nagy volt a forgalom, és természetesen pont akkor kanyarodott arra minden kamion, motoros, mentőautó stb.

Bedugva a fülemet kuporogtam, és már már sírva üvöltöttem a telefonba a stressz miatt. Kinyílt mögöttem az ajtó és egy fiatal lány fogta meg a karom, jelezve hogy menjek be a boltjába, és folytassam ott a beszélgetést.

Egészségügyi felszerelések voltak a boltban, szóval nem olyan hely ahova be kell csalogatni az embereket mosoly marketinggel. Hálás voltam neki.

Velem temérdek ilyen volt,s ezeket sok-sok oldalon mesélhetném.Most,csak a legutóbbit mondom el.

A templom,ahol lelkész vagyok,mintegy 120 km-re van lakásomhoz.Egy nap,kicsit korábban indultam 96-os Toyotámmal.40 km-re a templomtól észrevettem,hogy felforrt a motor,s így félreálltam.A kiforrt vizet cseppenként igyekeztem pótolni,hogy a motor ne repedjen szét a hirtelen lehűléstől.Reménytelen volt,hogy odaérjek időre!Egy idegen megállt mellettem,és segítni próbált,de rájött,hogy nem lehet rendbehozni hamarosan az autómat.Mivel öltönyben fehér ingben voltam,megkérdezett az idegen,hogy hova tartok.Mondtam,hogy prédikálni,mert pap vagyok.Ő felajánlotta,hogy elvisz ingyen,ami jól jött mert készpénz nem volt nálam.Szerencsémre valakinek megadta a telefonszámát,s így utólag elküldhettem hálám ajándékát!