"Az embereknek akkor van a legnagyobb szükségük szeretetre, amikor látszólag nem érdemlik meg" Mi a véleményetek erről az idézetről?

Részben igaz.

-Úgy gondolom,hogy aki látszólag nem érdemli meg a szeretetet,az valami nagyon nagy butaságot csinált.És ha belegondolok,hogy miért csinál az ember butaságot:vagy nagyon szegény,vagy alapból bunkó módjára viselkedtek vele az ember,vagy pedig alapból pszichopata lett belőle a családjában,mert NEM ADTAK NEKI SZERETETET.

-A pénz nem boldogít,de a buta embereknek a pénz is elég a látszólagos boldogságukhoz.Nincs egyensúly az életükben.És ezért,ha nincs pénz,akkor ők boldogok sem tudnak lenni igazán.Azaz szeretni sem tudják egymást,és hülyeséget fognak csinálni.Az ilyenek látszólag nem érdemlik a szeretetet,ráadásul megvetve nézünk rájuk.Pedig lehet,hogyha külsőstől(rokontól,ismerőstől,új baráttól) szeretetet kapnának,akkor megtudnák mi az,hogy igazán boldognak lenni,és szeretve lenni.

Ez az egyik legnagyobb szamárság, amit életemben eddig olvastam.

A szeretetet NEM ÉRDEMLI meg valaki?! A szeretetet vagy van, van, nincs. Nem kell kiérdemelni.

Az embereknek mindig szükségük van a szeretetre. Mindenkinek. Van aki tagadja, mert okoskodik, de belül majd megszakad a szíve-lelke, hogy neki "miért nem jár"; van, aki bevallja és nyíltan sóvárog utána.

Az más kérdés, hogy vannak olyan emberek, akik nem kaptak szinte sememmnyi szeretetet soha életükben, és akkor sem ismernék fel a létezését, ha elbotlanának benne. Nekik van a legnagyobb szükésgük a szeretetre - csak ők alapból hárítanak. Hiszen ami idegen, attól félünk - még ha ez a Szeretet is.

Van egy idevágó haiku, amit Fodor Ákos írt:

Axióma

ki nem vigasztal

meg, mikor megbántottad,

az nem is szeret.