Mi az az életszínvonal, amivel már elégedett lennél?

Olyan munkahely, ahová örömmel és nem gyomorgörccsel jár be az ember, ahonnan el mehetsz a törvényileg előírt szabadságra, be vagy jelentve rendesen, nekem nettó 220 is már elég lenne. Kollégák, főnök nem klinikai eset.

Munkába járás autóval, és nem szutyok bkv-val, saját ház.

Tulajdonképpen nem is kérek sokat, USÁ-ban aki dolgozik, annak ez mind alap... csak itthon álomkategória.

Ha a hobbimból (amit csak kötetlen munkaidővel lehet csinálni) meg tudnék élni. Ez minimum havi 250 nettó lenne. Ha lenne egy 2-3 szobás családi házam, valahol nagyváros mellett. (ez az abszolút álom..)

Csak ne kelljen választani, hogy jó kaja, vagy meleg lakás, illetve tudjak színházba menni, megtudjam az autót tankolni, és mehessek kirándulni, akár több napra is. Legyen egy gyerekem (koromból adódóan több nem lesz), akinek szintén minden szükségeset megtudok adni (normális kaja, ruha, ha sportolni akar, vagy különórára járni, akkor az se okozzon gondot), ilyesmik. Meg ne rohadjon a fejemre a ház, mert felújítani, megjavítani, nincs miből... :(

Minden aminek alapnak kéne lenni, nem pedig vágynak... :/

29n

Jól megélünk most, nincs okunk panaszra. Félretenni is tudunk kicsit. A munkahelyem teljesen jó, nincs okom panaszra vele kapcsolatban, a fizetésem ennek megfelelő mértékű.

Amit egyedül nem szeretek, a lakás, amiben élünk. Már több, mint 1 éve lakunk itt, de még ennyi idő alatt sem érzem annyira a magaménak és otthonosnak, mint az előző 2 helyet. Viszont egyelőre nem engedhetjük meg magunknak, hogy továbbálljunk. Szóval nálam csak ennyi lenne, amit változtatnék: egy másik lakásba költözni (vagy vidékre egy kisebb családi házba), mert akkor már közelebb kerülnénk a családalapításhoz, mert ide nem akarunk szülni :)

Egyedülálló édesanya vagyok, nagyon jó fizetéssel, budapeseten saját ingatlannal, autóval tudok járni, van megtakarításom stb. (az első néhány válaszoló biztosan cserélne velem).

Én annak örülnék, ha ezt az életszínvonalat nem napi 8-9 órás, hanem 4-5 órás munkával tudnám biztosítani és a maradék időben többet lehetnék a kisfiammal.

A munkámat szeretem, jól keresek, azt végzem, amihez értek és megfelelően érdekes is.

Az otthoni környezetért sokat teszek, hogy otthonos, kényelmes, hangulatos legyen, hogy valóban jó legyen hazamenni (időnként kénytelen vagyok segítséget fizetni a takarításban, de ez még szerintem belefér). A kerület, a környék, az utca, a szomszédok normálisak, semmi gond velük, a belváros (ott dolgozom) elérhető közelségben van autóval is.

Nekem a több idő lenne az, amivel javítani tudnék az életünkön. Több idő a kisfiammal lenni, több idő nekem is felöltödni, többet olvasni, kevésbé fáradtnak lenni időnként.

Ha jobban elrugaszkodom, akkor pedig szívesen venném, ha összejönne annyi megtakarításom, hogy a fiamnak a felsőoktatását is külföldön vagy magánintézményben tudjam finanszírozni, segíteni őt az életkezdésben- de ez azért már kemény dió és nagy álom lenne.

Nem akartam még befejezni az előbb, az érdemi rész lemaradt.

Szóval nem is az a fontos igazán, mennyi pénze van az embernek, hanem az, hogy emberi életet tudjon élni. Hogy szeresse az embereket, azok viszont szeressék.

Ne legyenek napi anyagi gondok. Legyen az élete kiszámítható, mégis izgalmas, érdekes. A munka ne kényszer legyen, s jusson idő regenerálódásra, művelődésre.