Szerintetek is annyira vagyunk tiszteletreméltóak, amennyire tiszteljük magunkat?

Szerintem ez hülyeség, de az első is jól írja. Mindig lesznek hülyék. Szerintem alap a másik ember felé a tisztelet (most elsősorban ismeretlenekre gondolok). Tehát,ha valaki alaptalanul tiszteletlen veled,az őt minősíti. És ezek után neked lépned kell.

Igen. Ez könnyen megfigyelhető a hétköznapokban is. Pl egy önbizalomhiányos emberen, aki magát semmire se tartja, simán átnéznek az emberek, mert ezt sugározza kifelé. Ugyanakkor ritkán, de látni olyan embereket, akik magabiztosak (és ezt nem csak megjátsszák) és szinte vonzzák a többi embert, egyből odafigyelnek rájuk, stb.

Az önbizalomhiányt "levetkőzni" úgy lehet, hogy olyan dolgokba vágsz bele, amitől tartasz. A sikerélmények adják az önbizalmat. Az, hogy irigy emberek lesznek, ha továbblépsz, természetes dolog. Az irigy emberek ismérve az, hogy nézik, ahogy elmegy mellettük az élet, de tenni nem tesznek a saját érdekükben. Viszont ezt is meg lehet közelíteni 2féleképpen: 1. elegem van, hogy állandóan csak irigykednek, 2. ha irigykednek, az azt jelenti, hogy valamit jól csinálok. :) Ettől függetlenül az irigy ember is tisztelhet, maximum nem mondja és nem mutatja ezt ki. Vannak emberek, akik elszállnak maguktól, ha sok sikerélményük van, ezek esetleg lenézhetik azokat, akik még nem tartanak olyan szinten, mint ők, de ez csak egy dolog. Úgy gondolom, hogy nem azt kell nézni, hogy valaki éppen hol tart, hanem azt, hogy mit és mennyit tesz azért, hogy javítson a saját életén és fejlődjön. Egy önbizalomhiánnyal küszködő embert, aki nem vág bele semmi újba, nem fogják tisztelni úgy, mint azt, aki tesz is valamit. Az, hogy tisztelem magam, szintén attól függ, hogy mennyit teszek bele a saját életembe. Ha minden nap alkotok valamit a céljaimért, akkor nyilván tisztelni fogom magam, ha csak ülök a posványosban, akkor nem. :)