Zárkózottnak érdemes lenni, vagy nyitott tipusnak?

BIZTOS vagy abban , hogy "még nem is találtál arra érdemes embert" , aki előtt megnyílhatsz ?

Ameddig ezzel a kérdéssel nem szembesíted magad , különbséget téve ember és ember , kapcsolat és kapcsolat között , vagy amíg nem konkrét példát nem hozol , addig a jelenlegi kérdésednek itt sok értelme nincsen. Egyengúnyát akarsz felvetetni az ismerőseiddel ? Általánosítasz ? Azt hiszed , minden élethelyzet , ismeretség megoldható egyetlen sablon szerint ? Nem látod át több "oldalról" a magad lehetőségeit , az adott helyzetben választható válaszokat , döntéseket és a reakcióid következményeit?

A TE "válaszaidat" NEKED neked kell megtalálnod

Ha valaki ideírja neked, hogy zárkózz be és messzire dobd el a kulcsot , akkor azt teszed?

Ha olyan választ kapsz , hogy csak te vagy a h.lye , amiért válogatás nélkül nem vállalsz be

akármit és "zárkózottságodat" , egészséges egoizmusodat , vagy a józan parasztit félredobva

nem ugrasz fejest minden élethelyzetbe, ....akkor arra hallgatsz?

Arra nem gondoltál még , hogy valakit óriási csalódás érhet akkor is , (vagy éppen akkor !) , ha elzárkózik ?

Arra sem , hogy hasonlóképp zárkózott ismerőst , jószándékú barátot is elriaszthatsz további közeledéstől ,

feléd való nyitástól , ha rögtön sünivé gömbölyödsz , szúrsz vagy "bezárkózol"?

Mennyivel lesz jobb , ha később jössz rá , mit és mennyit vesztettél , hogyan tetted magad szegényebbé ,

mintha nem vonultál volna vissza oda , abba a magányba , ahol nem bizonyíthatod---nemhogy másoknak ,

de már magadnak sem---azt, hogy tudsz és akarsz küzdeni, hogy igenis , "életképes" vagy?

Nem tudom , hogyan képzelsz el kapcsolatokat kölcsönös felelősségvállalás és a csalódás esélye nélkül.

Egyébként meg : csak te "nyithatsz" mások felé? Mások ne is akarjanak közelíteni feléd?

Mert veled csak oda juthatnak , ahol egyébként te sem érzed jól magad , ahol "mintha nem is léteznél"?

Így vastagon megvan annak a lehetősége is , hogy később saját magadban ( ! ) sokkal

nagyobbat csalódj , mint ....az az ember tebenned , akit te riasztasz el...magad mellől

Például úgy , hogy nem mered felismerni , mennyire szeretett volna nyitni ő ( ! ).... és éppen feléd !

Lehet ez bárki , aki hasonlóképpen megfontolt , visszafogott , zárkózott , mint te .

A segíteni kész tanártól , szomszédtól , rokontól , iskolatársadtól ...a leendő legszorosabb emberi

kapcsolatokig bárkit elmarhatsz magad mellől.......és húzhatsz a falra egy srigulát a "csalódásaim"

felirat mellé. Aztán pedig akár sajnálhatod is magad : nem fog megzavarni közben senki.

Talán azt sem fogod észrevenni,hogy nem csak te vagy vesztes és nem csak a "másik"lehet az,

akit csalódásodért felelősségre vonhatnál.

A csalódásoktól és az egész világtól való félelem nem véd meg a csalódásoktól.

Ha nem bízol magadban , nem fogod felismerni/elismerni , hogy neki ugyanúgy szüksége lehet

terád. Mintahogy azt sem , mennyire visszaveted őt abban , hogy--ha elég erős--akár neked is

segítségül szolgáljon ahhoz, hogy kevesebb legyen benned a szorongás , hogy "nyithass" és

ebben támaszod lehessen, mellette "erősebb" legyél elviselni , leküzdeni ..... a csalódásokat !

Lehet , ő már megtapasztalta , hogy a csalódások elkerülhetetlenek , viszont sokkal könnyebb

túllépni azokon , ha segítsége volt / van /lesz ahhoz...

Vagy rettegésen , önsajnálaton túl példát tud neked adni a nagy felismeréhez ,

miszerint " AMI NEM ÖL MEG , AZ MEGERŐSÍT ! "

Tenni tudsz magadért , azaz a félelmeid ellen , ha fel tudod mérni a helyzeted ,

ha mérlegelsz , ha tényleg van képed magadról . Arról , ki vagy te és mit is akarsz .

Törekedj arra , hogy önálló ítélőképességed legyen , értsd és tudd , mit nyerhetsz ,

mit veszíthetsz , ha ezt, vagy azt az utat választod....és vállald a döntésed következményét !

Higgyél magadban , azaz abban, , hogy ez a következmény nem kizárólag csalódás lehet !

Ha úgy érzed , találsz az "ismeretségedre érdemes" embereket

(tuti, hogy ezekből is sokkal több van ám, mint amennyit meglátsz a félelmed könnyein keresztül : ) ,

akkor próbálj meg "küzdeni "! HA AZ KELL , ÖNMAGAD ELLEN IS

Neked kell meggyőződnöd arról , mikor teszed jól , ha védekezel és mikor kell ,

mikor érdemes "megmutatni" és bevállalni úgy önmagadat.....mint a csalódás rizikóját is.

Neked kell megítélned , hogy mikor "nem hagyod magad" , vagy mikor nem hagyod EL magad!

Nem ugyanaz ! : ) Legyen szép a napod !

De nem ám azért , mert én ezt kívántam neked !

Hanem , mert te úgy döntesz , hogy TE IS TETTÉL AZÉRT :)

Tudod ? AMI NEM ÖL MEG ......