Mennyire lenne szánalmas egy füzetbe összeírni, hogy kit és miért 'utálok', és azt olvasgatni?

Szóval arra gondoltam, hogy fogok egy füzetet, és leírom, hogy ki és mi rosszat tett nekem, mivel bántottak meg, miket mondtak, miért 'utálom' őket. Természetesen ezt nem az összes ismerősömről, csak a családomról, és még néhány emberről.

Most tudom, hogy nevetségesen hangzik, és valószínűleg az is, de arra gondoltam, hogy hetente 2x-3x elolvasnám ezt, akkor talán nem követném el még egyszer ugyanazokat a hibákat. Például azt, hogy jóban vagyok anyukámmal, aztán egyszer kicsit összeveszünk, megüt, megaláz. Aztán bocsánatot kér, és én megbocsátok, aztán kezdődik minden elölről. Vagy pl. az egyik ismerősömmel jóba vagyok, segít, támogat, de aztán valami mindig elromlik, megaláz, sírás/jelenet rendezés, aztán a 'beszéljük meg', a 'szeret és jót akar', és megy minden elölről..

Ez mennyire szánalmas dolog lenne? Csak elegem van arról, hogy ugyan azokat a köröket teszem meg mindig, van akivel már évek óta, és tovább szeretnék lépni. Talán így már nem tudnám ezeket az embereket szeretni/kedvelni, mert mindig emlékeztetném magam a rossz dolgokra, és akkor talán nem tudnának többet bántani, és én sem tudnám őket, és akkor talán képes lennék tovább lépni, nem foglalkozni velük, nem érezni irántuk semmit, ezzel magamat és őket is megkímélni az újbóli csalódásoktól, sérülésekből.

Ez mennyire lenne szánalmas dolog? Vagy netán valami jobb ötlet?

17/L