19 évesen összeomlott az életem, mit tegyek?

1 problémád van, de az nagyon nagy. Hogy negatív vagy, és mások problémáit is a saját nyakadba akarod venni.

Minél inkább negatívan viselkedsz, minél jobban kényszeríted magadat abba a helyzetbe, amibe vagy, annál rosszabb lesz, és annál nehezebb lesz kimászni belőle.

Túl fiatal vagy még ahhoz, hogy ilyen történjen veled, és ezt kéne valahogy megértetned magaddal, hogy nem lesz attól jobb, ha te akarod elviselni mindenki problémáját a sajátodon kívül. Ki kell zárni magadból a negatív gondolatokat, feléleszteni a pozitívakat, és relaxálni.

Mindenképp kéne pszichiáterhez járnod, mert a leírásod alapján ebből egyedül nem fogsz tudni kijönni.

Sajnállak egyébként, mert tudom, hogy ez nem egyszerű, és azt is tudom, hogy az agyat egy szellemileg/lelkileg gyengébb embernek már kisebb befolyásolás esetén sem lehet megfelelően kordában tartani.

De hidd el, ebből ki lehet jönni. Fiatal vagy, egészséges, csak az agyad játszik veled, azt pedig le lehet küzdeni :)

Most 1 évet kihagysz az egyetemen. Próbálj olyat csinálni, amit szeretsz. Ülj le, csukd be a szemed, orron be mély levegő, szájon ki, és koncentrálj azokra, amiket szeretsz, amiket szeretnél csinálni, amitől jobban éreznéd magadat. Koncentrálj arra, hogy a negatív dolgok elhagynak téged, és most csak olyat fogsz csinálni, ami pozitív energiával tölt el.

Te omlottál össze nem az életed.

Ráadásul elég pitiáner dolgok miatt. Apád eltart, nem csinálsz semmit, van pasid, hol itt a probléma ?

Még apád új élettársával is jól kijössz.

Az hogy anyukád alkoholista inkább neki rossz mint neked.

És elmondanád hogyha otthon lébecolsz akkor miért nincs időd találkozni a barátaiddal ?

És mi az hogy anyukád volt a támaszod aztán apukád aztán apád élettársa ?

Mi vagy te nyomorék hogy ennyi támaszra van szükséged ?

Szegény barátod meg miattad szív mert nem vagy hajlandó rendbe kapni magad, a helyében kihajítanálak.

Az a baj hogy túlpörgetted magad és túlságosan extrovertált vagy.

Tehát először is húzd be a féket és foglalkozz végre saját magaddal.

Este mikor már lement az egész napi pörgés és végre egyedül tudsz lenni csukd magadra a szobád ajtaját, lassulj le egy kicsit és tedd fel magadnak a kérdést hogy miért érzed a pánikot, hogy miért érzed magad rosszul, hogy mi az ami hajt belülről és nem tudsz megnyugodni tőle.

Ha felmerül még valami arra is kérdezz rá magadban, mindig az okot keresd hogy miért van.

Fejezd be a mindenkin való csimpaszkodást és legyél végre egyedül. Hagyd a fenébe az embereket és a körülményeket, mélyedj el magadban. Naptól napra szánj időt magadra és az önvizsgálatra. Használj pozitív megerősítéseket amiket kimondasz magadnak.

Például:

Szeretem magamat, bízom magamban, nyugodt vagyok, biztonságban vagyok, senki sem fenyegeti személyiségemet, a szüleim szeretnek engem, a párkapcsolatom nagyon jól működik, a világ biztonságos és barátságos, a barátaim szeretnek velem lenni, jut időm mindenre stb. amit szeretnél hogy megvalósuljon az életedben.

Ezeket nem kell egész nap mormolni vagy ilyesmi hanem esténként mikor magadba szállsz kimondod és ezzel kinyilvánítod magadnak és az életnek azt hogy mit szeretnél.

Ha így teszel új minőség születik benned, a barátaid vissza térnek hozzád, a pároddal való kapcsolat helyre jön és rendeződnek a körülményeid mert te magad rendeződsz.És nem azt fogod nézni hogy mit kaphatsz másoktól hanem hogy te mit adhatsz nekik, és az a szeretet lesz.

a többiek már elmondtak/el fognak mondani mindent szerintem, én csak egy aspektusban szólnék hozzá:

Egy párkapcsolatban IDŐHÚZÁS.NEM.ÉR.

még most egy picit így fogod érezni magad, közben szépen megerősödsz és egy nap rá fogsz ébredni, hogy jobban vagy. Nem fogsz bekattanni, sokkal többet bírsz, amennyit el tudnál képzelni.