Egyre önzőbb vagyok. Egyre bunkóbb vagyok. Sorra veszítem el a barátaimat. Egyre nagyobb spúr vagyok. Hogyan változak meg?

Teltek az évek, szüleim elváltak, egyre nehezebb anyagi helyzetbe kerültünk, és egyre nagyobb rom az életem. Anyukámmal élek, ő nevel minket nővéremmel együtt, csak nagyapám segít néha nekünk, mert hozzá kellett költöznünk mikor eljöttünk. Nem volt más lehetőségünk, anya a bankok miatt nem tud rendes munkát vállalni, addig pedig nem igen dolgozott. Mivel nincs szinte semmink, nehezen adok ki penzt a kezemből, egyre nagyobb spúr vagyok a barátaimmal szembem is.. Alig történnek jo dolgok velem, emiatt kezdek teljesen megkeseredette válni, nem tudok emberek közt rendesen viselkedni es ellazulni, öntudatomon kívül bánto meg azokat akiket szeretek. Az egyetlen embert is - anyukámat - aki szeret is mindig bántom, aztán bűntudatom van. Mintha rá haragudnék mert apám összejött a házvezetőnővel, becsődöltek a cégei és fulladozunk a hitelekben.. Ő nem is igazán apa, inkább csak egy rokonkent segitem aki neha neha egy kis penzel támogat minket ( engem es noverem ). Nemtudom mit csináljak, a természetemmé vált a ridegség és pénzsóvárság, már alig vannak barátaim.. Se barátnő, se barátok , se bizalom, se biztonságérzet, se semmi... Hogyan változhatnék meg ?