Az emberek, akik sokat szeretnek beszélni (pl. hogy mi történt velük, részletesen), azok általában azt gondolják, hogy a másikat ez tuti érdekli?

Őket nem érdekli, hogy téged érdekel, vagy sem, csak az, hogy beszélhessenek, lefárasszanak, azután megkönnyebbülten továbbállnak, mint az energiavámpírok.

Vagy félreérthetô jeleket adsz.

A volt főnököm mestere volt ennek, néha 2 órát is beszélt nekem és az igazán le tudott fárasztani. Az a fajta ember, aki csak mondja, de ha reagálsz valamit vagy átveszed a szót, akkor gyorsan rövidre zárja a témát amibe kezdtél és folytatja a saját mondandóját. Rendes fazon volt, de néha embertelen erőfeszítésbe tellett visszafognom az ásításom. Ebből arra következtetek, hogy tetszik saját magának a mondandója, szórakoztatja a saját szövege. Ha nem így lenne, akkor meghallgatná amit mondok és arra is reagálna, és így folyna a beszélgetés. Az egyoldalúan beszélők csak szerelmesek a saját hangjukba.

Én szeretek beszélni, de általában nézem a másik fél reakcióit, ha azt látom, hogy pont nem érdekli a téma, akkor nyilván leesik a dolog. De amúgy a barátaim pl. meg is szokták mondani, ha valami hidegen hagyja őket. Van olyan haverom is, akinek mondok valamit, és ha nem érdekli, akkor nem arra reagál, amit mesélek neki, hanem szimplán témát vált, ez mondjuk elég idegesítő, mert olyan mintha magamban beszélnék. Akkor már inkább mondja, hogy fogjam be. Amúgy vannak olyan témák, amik engem is halára untatnak. Pl. ha valaki képes minden nap elmesélni, hogy mit álmodott este(van ilyen ismerősöm), vagy ha valaki folyton csak panaszkodik, sajnáltatja magát. Na ők az energiavámpírok. Egy simán sokat beszélő ember nem feltétlen az. Van pl. olyan ismerősöm is, aki a legapróbb "kalandjait" is elmeséli, részletesen elmondja a napját, de annyira jó előadó, olyan viccesen tudja elmesélni, hogy halálra röhögöm magam rajta, és jobb kedvem lesz tőle.