Hogyan ne érdekeljen, és miért van ez?

19 éves lány vagyok,a szüleim örökbefogadtak 9 hónapos koromban(emellett biszex is vagyok,de ezt ők nem tolerálták egyszer,és itt hibáztam,hogy úgymond "visszacsináltam",mert tönkretettek volna a homofóbiájukkal).Hálás vagyok nekik,nem is erről van szó,csak nekem már egyszerűen sok az,amit elvárnak tőlem,és sok az,hogy mindig én vagyok a hibás,mindig én vagyok a rossz,és mindig azt mondogatják,hogy "de majd mi megcsináljuk neked","idegenhez ne fordulj segítségért",és a többi dolog.Engem az általános iskolában is fizikailag bántalmaztak fiúk,és amikor hazajöttem,akkor jött a lelki terror.Rájöttem,hogy nekem ez nem kell,ennyire nem vagyok rossz ember,hogy ezt érdemeljem.De hiába jöttem rá erre,akkor is valahogy itthon érzékeny maradtam,és ez megjelent a mostani iskolámban(továbbtanultam,OKJ).Úgy jelent meg az itthoni stressz ott,hogy amikor bármit elő kell adni osztály előtt,egyszerűen elkezd először csak a hangom elcsuklani,aztán elkezdek remegni,utána meg olyan ideges leszek,hogy annyira még aligha voltam.Két alkalommal fordult ez elő egyébként.

A történethez hozzátesz,hogy mindig engem látnak:kövérnek,vékonynak,sápadtnak,lustának,bunkónak,gyereknek,és főként ami a legnagyobb problémát jelenti:VALAHOGY MINDIG ÉN VAGYOK A HIBÁS!

Amit elvárnak,hogy állandóan velük legyek,beszélgessek velük,a nap minden percéről számoljak be,hogy mi történik,vagy mi történt velem.Nekem ez sok!Azért sok,mert ennyire senkinek nem tartozok beszámolóval.

A múltkor lementem,és írtak nekem Facebook Messengeren,és a telefon meg pittyegett.Anyám kérdezi,hogy ugyan,ki és mit írt.Mondtam neki az igazságot,hogy a legjobb barátnőmmel beszélgetünk.És most azt mondtam volna,hogy arról beszélgetünk,hogy mit csinált a barátjával?NA,azért ezt ne!

Úgy érzem,hogy most már elég,betelt a pohár,sőt,az első csepp kifolyt belőle.Ehhez még hozzátársult a mai adag víz:

Ma hazajöttem,apám(aki amúgy nagy alkoholista) aludt.Nem ébresztettem fel,hanem felmentem a szobámba,hogy beszélek egy barátnőmmel(suliba nem tudtunk valamit megbeszélni).És akkor délután,amikor megjött anyám,akkor lementem.Erre mondja apám ilyen bunkón,hogy "Ismerjük egymást?"...Nem esett le,hogy mit mond,meg,hogy miért ilyen bunkó.De rájöttem:unatkozó nyugdíjas,aki mindenkibe a bűnbakot keresi.

Egyébként keresztanyámmal nagyon egyetért látszólag,engem leszól,hogy állítólag én bunkózok keresztanyámmal minden ok nélkül,anyám is nekem támad,de mindig.

A saját hibám tényleg az,hogy lusta vagyok.Nevelési hiba miatt lettem lusta,de amúgy ha bármit kérnek,megteszem,magamtól annyira nagyon nem.Nem is kell egyébként kérni.Nem arról van szó,hogy mocsokban élnék,mert nem élek mocsokban,csak még nem én főzök a családra,meg nem én takarítom az amúgy 2 szintes lakást.Igen,ez valóban lustaság,ezt belátom.DE!Részt veszek a takarításban.A fürdőt szoktam takarítani,a felső szinten lévő szobámat,meg a felső szint folyosóját.Néha mosogatok,vagy lent is felmosok.

Nem tudom mit várnak,és miért akarnak tönkretenni.Egy szülő se kényszerítheti a gyerekét,hogy miatta változzon meg,főleg,ha a gyerek amúgy már majdnem,hogy felnőtt.

Volt ennek a kialakult helyzetnek egyébként rengeteg má előzménye...