Más is szokta úgy érezni, hogy undorodik az emberi fajtól? Meg fog ez változni?
Világ életemben nagyon érzelmes, lelkiismeretes ember voltam, szeretek segíteni, ahol csak tudok.
Nagyon nehezen viselem el mások szenvedését, emberekét és állatokét egyaránt, és egyszerűen sírni tudnék, mikor látom, hogy mik történnek. Az emberek egyszerűen élvezik mások szenvedését, fizikai és lelkit egyaránt, és sokszor élvezettel gyilkolnak, tesznek tönkre másokat.
Sokszor olvasok híreket, és egyszerűen lelki topprongy leszek, hogy mik történnek.
Nyilván, mint mindenki másban, bennem is van indulat és agresszió, nem emelem magam piedesztálra, de hatalmas bennem a szándék, hogy megváltoztassam a világot, de tudom, hogy sosem fogom tudni, és ez szomorít talán el a legjobban.
Ezen túl fogom egyszer tenni magam? A fiatalságom az oka? (húsz leszek) Majd megedz az élet, és már nem fog ennyire rosszul esni, hogy ilyen világban élünk?
válasza:
válasza:Rendőr vagy.
Szolgálaton kívül futó edzést végzel az utcán.
Egyszer csak meglátsz egy bűnözőt menekülni.
Mit teszel ?
a, megpróbálod elkapni
b, nem a te dolgod, majd más elkapja
válasza:Ha nem változol meg nagyon, a véleményed nem változik meg igazán (hiszen igazad van), de könnyen lehet, hogy sokkal jobban viseled majd, jelentősen kevésbé visel meg érzelmileg. Nem azért, mert érzéketlen volnál.
Ifjan kifejezetten mizantróp voltam s ugyebár nem ok nélkül. Elég sokat olvastam, érdekeltek az emberek, mik történtek a múltban, mi történnek másutt s nálunk is...
Hihetetlen, milyen emberek vannak, mindenféle irányban. Csodálatos, nemes lelkek és elképesztően borzalmasak is. Zsenik és ha orvosilag nem is, de idióták. Borzalmasan önzők és szánalmasan önfeladók.
Én ma sem vagyok érzéketlenebb s néha fellángol bennem a régi mizantrópia. Az segít, hogy nagyon optimista vagyok és nem foglalkozom azért túl sokat a témával. Remek emberek is vannak s megtehetjük, hogy megválogatjuk az ismerőseink zömét. Ja, párom is van, nagyon jó ember (sok hibával, de ezek nem morálisak, amik zavarnának. én nem tartom magam jónak, de a morális kódexem és a belső kritikusom ott van a szeren). Pár éve elég elvonultan élek. Bizonyára vannak hetek, amikor eszembe se nagyon jut, hogy mire képesek az emberek. Vannak az emberben ilyen védekező mechanizmusok, elfeledkezünk bizonyos dolgokról egy időre.
Aztán újra eszünkbe jutnak és kissé elszomorodunk, hogy ilyen a világ és egész életünkben ilyesmi lesz.
Utolsó. Az attól függ.
Alapvetően rávágnám, hogy megpróbálom elkapni, de ez sokmindentől függ. Van nála fegyver? Ha egyértelmű, hogy kockáratenném az életem, akkor lehet, hogy inkább gyors telefon a kollégáknak.
Egy lopott táskával éppen elrohanó zsebtolvaj után nyilván utána erednék, de valami kemény maffiatagnak nem.
válasza: válasza:Nem tudod hogy van-e nála fegyver mivel nem fogja felmutatni mikor elkezded üldözni.
Az eset megtörtént amerikában és egy zsákutcába érve a tolvaj előszedte a fegyverét és lepuffantotta a zsarut aki azonnal meghalt.
Ezt csak azért mondtam el mert majd idővel rájössz hogy a saját dolgoddal kell foglalkozni. Ha a zsaru is így tett volna még ma is élne és nem csinált volna egy tolvajból gyilkost.
Szóval tudd hogy mi a te részed a világból és foglalkozz azzal.
válasza:Nem a rendőr tette a tolvajt gyilkossá. Volt választása. Döntött, és saját maga vált azzá.
Nyilván kell érzékelje az ember a realitást, hogy mikor tűr összeszorított fogakkal a saját érdekében, de pont az érdektelenség miatt tartunk ott ahol. Hogy mindenki a saját dolgaival foglalkozik, akkor is mikor csak egy kicsi erőfeszítésbe telne a segítség, de a másiknak hatalmas dolog.
Gondolkodni és mérlegelni kell. De nem leszarni a dolgokat
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!