Annak mi értelme van, hogy az emberek hisztiznek, mert sokat kell dolgozniuk, pedig sokkal kevesebb munkával is meg lehetne élni?

Értem mit akarsz mondani, és igazad van abban, hogy ez egy hülye értékrendű, anyagias világ, de a minimálbér sokkal alacsonyabb a létminimumnál, szóval a 8 óra munka nem elég sok esetben.

Egy szoba bérleti díja rezsivel simán megvan 50 ezer, és akkor már csak egy huszasod maradt kajára, öltözködésre, tisztálkodásra. És ez még csak az alap lenne, ebből nem lehet jövőt tervezni, csak vegetálni.

Egy az, hogy ezek gyakran kívül esnek az értelmes kategórián. Pl. ilyenek az ösztönös cselekvések; vakon követett szokások; társadalmi elvárások/szokások

És még ha bele is esik az abban az értelemben értelmes kategóriába, hogy legalább gondolkozik rajta az illető, nem ösztönből, vagy megszokásból dönt, akkor is dönthet rosszul.

Ösztönből társat akar magának az átlag ember, szexet akar, gyereket. Ez már erősen meghatározza a jövőt. Ösztönösen költheti a pénzét, ami egy újabb probléma.

Szokásból nem vált mobilszolgáltatót, meg se nézi, hogy lenne-e olcsóbb szolgáltatás. Szokásból megfürdik minden nap. Nem akkor, amikor koszos, hanem minden nap. Mert ez is egy szokás, sokan csinálják. Ha sok mindenkinek van ájfonja, akkor az ösztöne is arra viszi az átlagembert, hogy amit sokan csinálnak, azt jó csinálni, meg a társadalmi elvárás is az, hogy azért valaki ne nagyon térjen el a többiektől.

Konkrétan a hisztizésnek is van társadalmi elvárás vonatkozása, mégpedig az, hogy azt nem szabad mondani, hogy neked jó, te jól érzed magad, mert akkor a többségi társadalom rád ugrik, hogy mégis mitől is vagy te ilyen boldog, mitől is megy neked ilyen jól. Nem lehet azt mondani, hogy nem neked a legrosszabb a munkád a világon.

Társadalmilag tilos túl egyéninek lenni. Nem az egyéni lehetőségek keresésére buzdít a többség. Még amikor szavazás van, akkor is hajlamosak az emberek az alapján szavazni, hogy a társadalomnak mi lenne jó, pedig így az is elfordulhat, hogy olyasmit szavaznak meg, ami egyetlen egy embernek se jó, csak éppen a többség úgy gondolta, hogy az lenne a jó a társadalomnak. Ennél az pl. százszor jobb, hogy mindenki kizárólag a saját érdekeit veszi figyelembe a szavazásnál, majd az összesítik, és az győz, akivel a többség jól, és a többiek meg rosszul járnak, ugyanis ezzel a módszerrel lesz olyan, aki biztosa jól jár, méghozzá a többség, nem úgy, mint az előzővel.

Nincs igény a hatékonyságra.

A sikeres embereket inkább hátrahúzzák, minthogy még plusz támogatást adjanak neki.

A többség úgy gondolkozik, hogy ha megvesz egy kávéfőzőt 5 év garanciával, akkor az csak jó, ha 30 évig működik a kávéfőző. Valójában az ideális, tehát a lehető leghatékonyabb módszer az lenne, ha az 5 éves garanciával árult kávéfőző pontosan annyit bírna ki. Mégpedig azért, mert a leghatékonyabb rendszerben nincs lutri és pazarlás sem. Tehát azért pontosan 5 évig jó a kávéfőző a leghatékonyabb rendszerben, mert annyi lett mondva, és ha kibírja, akkor az azt jelenti, hogy megfelelt az elvárásoknak. Ha tovább bírja, akkor az azt jelenti, hogy egyrészt nem tudták pontosan megmondani előre az élettartamát és azt is, hogy túl lett biztosítva az élettartam, ami pazarlást jelent, felesleges energia felhasználását. Nem az a baj, hogy vannak kávéfőzők, amik 20 évig bírják, hanem az, ha lutri vagy pazarlás van a rendszerben. Ha nincs lutri és pazarlás a rendszerben, akkor lehet tudni, hogy az adott kávéfőző x évig fogja bírni, és össze lehet hasonlítani a többi kávéfőzővel, hogy azokra mennyi a garancia, és mennyibe kerülnek.

Egyet értek a kérdés alapmegállapításával. Rengeteg pénzt lehetne megspórolni, jobban elkölteni, de nagyon sok a gát az emberekben.