Szerintetek igazi anya az ilyen? Milyen nő?

"Csak gyereket szeretett volna, a férfit nem."

-Ez sok nőnél így van,csak később jönnek rá,vagy nem jutnak el magáig a tudatosulásig.

"Harcol a gyerekért,aki nem is ismeri."

-Apaideálra mindenkinek szüksége van.Igen,lehet egészséges fejlődésű egy azonos nemű pár gyermeke is,azonban mégis jelen kell lenni a hagyományos példának is valahol.

"...hogy egyszerre anya és apa is akart lenni."

-Ez nem működik!Soha!

"Nem nézte a gyereket."

-Nem hát,az ilyennek nem való gyerek.Ez nem önzőség,csupán baromság,és idióta hozzáállás.Így senki ne vállaljon gyereket!

Amúgy meg érthető:lehet,hogy amúgy is veszekedtek volna,és egy idő után elváltak volna.Tehát így nincs kit hiányolni a gyereknek,AZAZ HOGY ÉPPEN,hogy így is van kit hiányolni.De akit nem ismersz meg,azt nem szereted meg,és így nem is hiányozhat.Ha meg megismered,de elveszted,főleg,ha az apád(és mondjuk jó apa),akkor meg fáj érte a szíved.És lelki sérülések gyötörnek.

Na,akkor melyik a jobb?Mindenki döntse el maga,nem csak a kiegyensúlyozott,"tökéletes" családmodellnek van létjogosultsága VÉLEMÉNYEM SZERINT!

Ez a nő egy önző, manipulatív ribi.

Sajnálom a gyerekét.

Azt nem tudom milyen anya,de embernek xar,szóval van esély rá,anyának sem sokkal jobb.

Azt gondolom hogy ez a no dontese.

Amennyiben nem fiktiv a sztori akkor azert lehet egy csomo olyan tenyezo is benne amit nem ismerunk.

Kicsit hasonlít az én sztorimhoz, mert amikor kicsi voltam, anyu nem engedte, hogy apám a közelembe jöjjön.

Ezért apámat nem is ismertem egyáltalán.

Aztán 14 évesen egy alkalommal nem mentem haza pár napig. Barátnőmmel egy haverunknál aludtunk, buliztunk, jól elvoltunk. Anyám már a rendőrséggel kerestetett, és ekkor apámmal is felvette a kapcsolatot. Aztán amikor hazajöttem, átvitt apámhoz, hogy neveljen meg :D

Így ismerkedtem meg apámmal. Apámnak akkor volt egy élettársa, az egy kedves csaj volt, őt bírtam,d e apám egy elég elviselhetetlen, alkoholista figura volt. Őt valahogy nem kedveltem meg.

Később amikor már külön éltem a párommal, apám sokszor meglátogatott minket. De csak azért, mert jött kölcsönkérni. Mindig pénzt kunyerált tőlem. Egy ideig adtam is neki, de nekem is kellett a pénz. Persze volt h visszaadta, de egy hét mulva megint kölcsönkért, és nekem az hiányzott. Ez idegesített. Apám felnőtt ember létére nem tudta beosztani a pénzét. Mert volt hogy hazéig sem jutott el, bement 2 kocsmába és bedobálta az automatába. Szerencsejátékos volt. Így erre pedig én nem szeretek pénzt kölcsön adni senkinek. Meg sokszor támolyogva jött át, tök részegen és értelmetlenül hablatyolt. Aztán megelégeltem és nem nyitottam ki neki többet az ajtót.

Ekkor megértettem, hogy anyám mért zárta ki az életemből. Szerintem anyám jót tett velem.

Apámnak van egyébként elszórva rajtam kívül még 2 gyereke, de azok sem beszélnek vele. Volt hogy meg akartam ismerni így az egyik féltesómat, és apámmal átmentünk hozzájuk, de amikor felvették a kaputelefont, és apám beleszólt, lecsapták, nem voltak hajlandók beszélni vele. Így hát nem ismertem meg a testvérkémet.